Nagymihály Zoltán - Szekér Nóra (szerk.): Forrásvidék. A nemzeti demokratikus gondolkodás a magyar folyóiratok tükrében (1956-1987) - RETÖRKI könyvek 26. (Lakitelek, 2017)
Szeredi Pál: „Egy minta-Magyarországot szervezni idebent”
„Egy minta-Magyarországot szervezni idebent” példányát dedikáltatta is magának. Duray Miklós Kutyaszorító című könyvét 1983-ban Püski Sándor adta ki Amerikában, annak előszavát Csoóri Sándor írta. A könyv megjelenését követően Csoórit több retorzió is érte, könyvei tervezett kiadását leállították, nyilvános szerepléseitől eltiltották. Illyés és Csoóri megszólalása között tökéletes összhang mutatkozik mind szándékában, mind kifejezésmódjában, mind stílusbeli emelkedettségében. Nem a cél változott, hanem az eszköztár. Öt év elmúltával a nemzeti oldal már nem pusztán a magyar kisebbség ellen Romániában és Csehszlovákiában vagy bármelyik másik környező országban elkövetett jogsértéseket tette szóvá, s várt el védelmet a magyar párttól és kormányzástól érdekükben, hanem az egész politikai gyakorlatot ültette a vádlottak padjára. A közösségi társadalom mint cél megmaradt, de a megvalósítási forma elveit elvetette Csoóri fellépése. Nem pusztán egyes torz és téves intézkedéseit teszi szóvá, hanem az alapjait kérdőjelezi meg. Továbbra is nyilvánosan, legális fórumokon, de átlépve azokat a ki nem mondott, ám betartott határokat, melyekben két évtizeden keresztül volt egyfajta kompromisszum. Csoóri leírta, amikről addig csak szűk körben beszéltek. Továbbra is reformok mellett állt ki, ám ezek a reformok nem egyes perifériális területekről kiindulva, hanem az alapok megváltoztatásával kezdődhetnek. Nem elutasította az együttműködést, csak bejelentette, hogy a nemzeti oldal akár a hatalom együttműködése nélkül is igényt tart a reformok végigvitelére. Veletek, ha akarjátok, de nélkületek is, ha kell! Ha Illyés volt a „kijáró”, akkor Csoóri lett az „ütköző” ember, aki - bár személyiségével az ilyen viselkedés gyökeresen szemben állt - mindig vállalta a frontvonalban zajló küzdelmet, s egyetlen konfliktus elől sem tért ki. Csoóri a Duray-könyv bevezetőjében a kisebbségek üldözésének és üldözése lehetőségének okát a szocializmus végiggondolatlan eszmerendszerében és gyakorlatában vélte felfedezni. Már ez a mondat is lázadásnak számított a pártvezetés szemében, arról nem is beszélve, hogy mindez Nyugaton jelent meg. Csoóri azonban további elemeit is felsorakoztatta ennek a torz gyakorlatnak. Az egypártrendszert tette egyrészt felelőssé azért, hogy a szocialista országokban azt tehetnek a hatalmon levő vezetők, amit akarnak. A többpártrendszerű országok nacionalizmusa eleve nem lehet olyan féktelen és diktatórikus, mint az egy párt irányította országoké. Hisz ahol pártok versenyezhetnek a hatalomért, ott akár meggyőződésből, akár pártérdekből az egyik küzdőnek föltétlenül vállalnia kell a nemzetiségek gondjait. Mert ha nem vállalja, számíthat rá, hogy a következő népszavazáson a 73
