Nagymihály Zoltán - Szekér Nóra (szerk.): Forrásvidék. A nemzeti demokratikus gondolkodás a magyar folyóiratok tükrében (1956-1987) - RETÖRKI könyvek 26. (Lakitelek, 2017)
Szeredi Pál: „Egy minta-Magyarországot szervezni idebent”
„Egy minta-Magyarországot szervezni idebent”- mind adatgazdagságban, mind anyagismeretben felülmúlta szinte mindegyikőjüket. Az írótársadalomban is megerősödött a nemzetiek köre. Csoóri és Nagy László mellett Csurka István, Fekete Gyula, Száraz György alkotta törzsét, és mindenképpen meg kell említeni a folyóiratok főszerkesztőit, szerkesztőit, Ilia Mihály mellett Pete Györgyöt, a szombathelyi Életünk, Hatvani Dánielt, a kecskeméti Forrás és Veress Miklóst, a budapesti Mozgó Világ szerkesztőjét. A Rózsadomb étterem közössége egyre inkább alkotói, szakmai műhellyé vált, amely nemcsak az irodalomban, hanem a közélet fórumain is folyamatosan hallatta hangját. Nagy vágyuk, a saját folyóirat azonban nem jött létre, összeütközésük ráadásul a hivatalos lapokkal folyamatossá vált. A budapesti lapokból kiszorultak, egyre inkább a vidéki folyóiratokat tekinthették saját nyilvánosságnak. Ezzel tulajdonképpen a kulturális hatalom is megbékélt, a kis példányszámú, körülhatárolható közönséghez eljutó folyóiratokban nem látták a rendszerkritikai veszély növekedését. Elszámították magukat. Az 1970-es évek második felére a magyar kisebbségek sorsa került a figyelem középpontjába. A környező országokban élő magyarok életfeltételei, kulturális hagyományaik megőrzése, létbiztonságuk súlyos veszélybe került. A magyar kormány egyeztetései, kezdeményezései kudarcba fulladtak. Különösen Romániában volt megrendítő a helyzet. Folyamatosan csökkentették a magyar nyelvű osztályok és tanárok számát az iskolákban, magyar nyelven megjelenő lapokat tiltottak be, lehetetlen feltételeket szabtak az anyaországgal való kapcsolattartásban. A romániai magyarok Magyarországra látogatását adminisztratív eszközökkel korlátozták. Egy 1974-es rendelettel megtiltották, hogy külföldi turisták Romániában magánházaknál éjszakázzanak. A romániai állapotok kirívóak voltak, de nem volt sokkal jobb a helyzet Szlovákiában és Kárpátalján sem. A Tiszatáj 1972. augusztusi számában jelent meg Für Lajos Milyen nyelven beszélnek a székelyek? című írása, mely óriási felhördülést eredményezett a pártközpontban. A Rózsadomb étterem fiatal, de véleményének mindig következetesen hangot adó prominense nem zabolázta meg tollát, hanem szókimondóan feltárta a romániai magyar kisebbség itthoni ismertségével kapcsolatos problémákat. Talán még nem is azzal volt a baj, hogy kérlelhetetlen logikai érveléssel szedte szét a magyar oktatási rendszer és a tankönyvek székelyekről és a magyar kisebbségekről szóló részeinek sematikusságát 55
