Nagymihály Zoltán - Szekér Nóra (szerk.): Forrásvidék. A nemzeti demokratikus gondolkodás a magyar folyóiratok tükrében (1956-1987) - RETÖRKI könyvek 26. (Lakitelek, 2017)
Szeredi Pál: „Egy minta-Magyarországot szervezni idebent”
Forrásvidék Szeredi Pál S ti, szemem foglyai: erdők és madarak, együtt leszünk-e majd a semleges hazában, ott lent a földben, egy köztársaságban élve gyökérrel s fémmel, csont-soványán? A „semleges hazában” jelzős összetétel miatt behívatták a szerkesztőségbe Csoórit, és megegyeztek abban, hogy a „semleges” helyett „parttalan” jelzőt alkalmaz a versben. A „parttalan hazában” változtatást átvezették a nyomdai imprimatúrán. A pár nap múlva elkészült lapban azonban a javított sor így jelent meg: „...együtt leszünk-e majd a párttalan hazában...” A kinyomtatott lap kiszállítását leállították, az érintett oldalt kimetszették, újranyomták, az új oldalt beragasztották, kivizsgálást rendeltek el, felelőst nem találtak. Hasonló afférokra a későbbiekben többször is sor került. A hatvanas évekre jellemzővé vált, hogy az irodalom, a művészet képviselői ugyanúgy gyűltek össze a kávéházakban, mint a Centrál vagy a Hungária törzsközönsége Babits, Kosztolányi vagy Karinthy Frigyes idején. A helyszín a Belvárosi kávéház, a Tulipán presszó, a Rózsadomb étterem lett. Ezeken a beszélgetéseken hangzottak el azok a mondatok - a mindenütt jelenlévő államvédelmis ügynökök persze ezeket szorgosan lejegyezték -, melyekre a jelentés is utalt. A nemzeti demokraták éltek a ius murmurandi, a mormogás jogával. A hatvanas évek kávéházaiban nagy volt a csend, letargia, depresszió honolt. Nem annyira kinyilatkoztatások, mint inkább megválaszolatlan kérdések merültek fel. A társadalomban ezek a beszélgető csoportok jelentették a szabadság kis szigeteit, ahol elhangozhattak azok a szavak és mondatok, amelyeket leírni nem volt szabad vagy ajánlatos. Az idős népi írók mellett megjelent egy új nemzedék. Mind az irodalomban, mind a közéletben készen álltak a stafétabot átvételére. Helyzetüket nehezítette, hogy a fiatalságukból fakadó forradalmiság, az új utak és formák keresése problematikussá tette a hagyományokkal és a nemzeti érzésekkel való azonosulást. 1968 végén Hornyik Miklós újvidéki újságíró interjút készíthetett Németh Lászlóval a Jugoszláviában megjelenő Híd című folyóirat számára. Egyik kérdése azokra a Németh-hez közelálló, a jövőt meghatározó írókra, költőkre vonatkozott, akiket Németh szellemi követőinek tartana. Németh óvatosan, mégis konkrétan fogalmazott válaszában: Csak azt mondhatom 42
