Nagymihály Zoltán - Szekér Nóra (szerk.): Forrásvidék. A nemzeti demokratikus gondolkodás a magyar folyóiratok tükrében (1956-1987) - RETÖRKI könyvek 26. (Lakitelek, 2017)
Szeredi Pál: „Egy minta-Magyarországot szervezni idebent”
„Egy minta-Magyarországot szervezni idebent” el, kiket fedeztem fel idáig magamnak. A költők közül a legkorábban s legnagyobb örömmel Pilinszky Jánost, majd Nagy Lászlót, a Magyar Műhely felsorolásában 1956-ban már ott volt Juhász Ferenc, Csanádi Imre, Fodor András, Simon István neve, a Magyar vers útjáról szóló írásomban a Nemes Nagy Ágnesé; Tóth Eszterhez intéztem a líráról szóló tanulmányomat, Csoó- ri Sándort s Takács Imrét mint költőt s prózaírót egyforma nagy ígéretnek tartom, s Váci Mihály ritka népszerűségét sem érzem a művészi igény leszállítása árán megvásároltnak. A prózaírók közül Sarkadi Imre nevét jegyeztették meg először még a Válasz-beli írásai kapcsán, jelentős könyv Sánta Ferenc Húsz órája, megértem Fejes Endre óriási sikerét, s igazat adok Somogyi Tóth Sándor tízezrekre menő olvasóinak - a „gyorsregény” műfajának ők hárman a legeredményesebb képviselői. Kitűnő elbeszéléseket olvastam Szakonyi Károly, Kamondy László, Szabó István, Moldova György tollából; örülök, hogy Hernádi Gyula mint filmíró kivágta magát igazságtalan zárlatából, s úgy hiszem, nem méltatták érdeme szerint Mészöly Miklóst sem. Mándy Iván és Karinthy Ferenc (külön jellegzetes világuk otthonos művészei), Hubay Miklós (egy modernebb magyar dráma szívós kiküzdője) már az én szemszögemből sem tekinthetőfiatalnak. A hazai kritikában, úgy látom, Czine Mihály védi azt, amit kell; tanulmányíróink közt a félelmetes tájéko- zottságú Ve kérdi Lászlót tartom a legtöbbre fi Németh László a szellemi élet széles skáláját villantotta fel, ám a sokszínűség egyben jelzi, hogy az új generáció közös filozófiai irányát még nem találta meg. Az 1960-as évek közepére, végére kisebb-nagyobb irodalmi csoportok, baráti társaságok alakultak ki. Jellegzetességüket megtartották a harmincas évekből, azaz a társaságok tagjai nemcsak írók, költők voltak, hanem a művészeti élet legkülönbözőbb területeiről verbuválódtak. Színes, érdekes gyülekezetek ezek, mint például egy állandó pókerparti résztvevői Csurka Istvánnal a középpontban - a Hungária kávéházban, a mosdóval szemközti asztalnál gyűltek össze Végh Antal, Benyhe János, Réz Pál, Abody Béla, néha letelepedett közéjük Zelk Zoltán, sőt Nagy László is. Az asztaltársaság élénk érdeklődést mutatott a lóverseny iránt, általában nagyfokú cinizmussal felvértezve fogadták a híreket, tárgyalták az eseményeket. Egy másik kávéházi csoport Lejes Endre és társasága, amely az Erzsébet híd budai hídfőjénél levő Olimpia presszóban gyülekezett, általában este 11 67 67 Homyik Miklós: Találkozás Németh Lászlóval (1968. május.). In: N. L.: Megmentett gondolatok. Budapest, Magvető, 1975,534. 43