Nagymihály Zoltán - Szekér Nóra (szerk.): Forrásvidék. A nemzeti demokratikus gondolkodás a magyar folyóiratok tükrében (1956-1987) - RETÖRKI könyvek 26. (Lakitelek, 2017)
Szeredi Pál: „Egy minta-Magyarországot szervezni idebent”
Forrásvidék Szeredi Pál uralmi forma, amelyikben a többség akarata érvényesül a kisebbség jogainak tiszteletben tartásával. Azé a többségé, amelyik dolgozik, a demokráciát építi, s a kisebbség jogát csak úgy respektálhatjuk, ha ténykedésével a demokrácia hibáit akarja korrigálni, nem pedig a demokratikus rendet megdönte- ni”62 - fogalmazta meg a demokrácia lényegét Kovács Imre 1946-ban. A demokrata tiszteletben tartja tehát a többségi kormányzás akaratát, de minden eszközzel érvényesíteni kívánja a kisebbségi érdekeket is. Magyarországon 1956 után „látszatdemokrácia” volt. Bár a demokratikus intézményrendszer formailag létezett, ám tartalmában az erőszakos, kirekesztő jelleg dominált - azaz az uralmon nem lévő politikai kisebbség karanténba kényszerült. Ennek ellenére a nemzetépítő demokraták betartották a demokratikus szabályokat, a kiürült intézményi kereteket próbálták értelmes tartalommal megtölteni. Említhetjük Fekete Gyula népesedéspolitikával kapcsolatos folyamatos zsör- tölődését és javaslatait, a kisebbségi magyarság jogsértéseivel foglalkozó intézmény ajánlását, a néptánc-mozgalom elindítását és a vidéki művelődési házak hagyományőrző szerepének fejlesztését célzó kezdeményezéseket, a Hitel című folyóirat engedélyezéséért folytatott következetes harcot. A nemzetépítő demokraták nem az intézményrendszeren kívüli illegalitást választották, hanem a formalizált és intézményes megoldásokat keresték. Az általunk érintett korszakban a nemzetépítő demokraták rendszerkritikusi szerepet töltöttek be. Ellenállói tevékenységük a jobbítást, az elfogadhatatlan intézkedések megakadályozását szolgálták. Bírálataikkal a nyilvánosság fórumain, a szavak erejével léptek fel, alternatívák előterjesztésével szorgalmazták a rendszer merev szabályainak puhítását. Átfogó, választható politikai programmal, parlamenti képviselettel nem rendelkeztek, ezért sem a politikai, sem a társadalmi mozgalmak szintjén nem beszélhetünk politikai ellenzékről, hiszen alternatív politikai koncepciót nem kínálhattak. Az ellenállás, a kritikai jelenlét viszont hozzájárult a demokratikus intézményrendszer folyamatos fejlesztéséhez, az emberi és politikai jogok szélesítéséhez. Példaként említhetjük Köteles Pál Töprengés egy torzkép előtt című írását a Tiszatáfoan, Ion Lăncrănjan könyve kapcsán, vagy a tanyakérdésről tartott sajtóvitát. A nemzetépítő demokratikus ellenállás a változó nemzetközi és hazai viszonyokhoz alkalmazkodva, elsősorban a sajtó és az irodalom lehetőségeit 62 Kovács Imre az Országház előtt hirdette meg az összparasztság programját. Parasztújság, 1946. 10.06. 1-3.
