Nagymihály Zoltán - Szekér Nóra (szerk.): Forrásvidék. A nemzeti demokratikus gondolkodás a magyar folyóiratok tükrében (1956-1987) - RETÖRKI könyvek 26. (Lakitelek, 2017)
Szeredi Pál: „Egy minta-Magyarországot szervezni idebent”
„Egy minta-Magyarországot szervezni idebent” kihasználva kereste céljai elérését. Nem egyszer került ellentétbe a párt és a kormány intézkedéseivel, a nyílt konfrontációt viszont kerülte, kompromisszumokat keresett. Könnyedén lehet a kilencvenes évekből visszatekintve megalkuvással vádolni azokat - köztük a nemzeti demokratákat akik 1957 augusztusában aláírták az ENSZ-hez címzett - valójában soha el nem küldött -levelet a magyar ügy tárgyalása elleni tiltakozás témájában. Illyésék előtt viszont a bebörtönzött és ítéletre váró írók - többek között a kommunista Déry Tibor - megmentésének ügye állott. Nem megkérdőjelezhető az akkori hangulat és az erőszak tobzódása idején, hogy helyes döntést hoztak, mentendő emberéleteket vagy akár csak alkotói lehetőségeket. Lehet-e opportunizmussal vádolni Illyés Gyulát és Németh Lászlót, mert részt vettek az MSZMP X. kongresszusán mint meghívott vendégek, és ezzel nevüket adták a kádári konszolidációhoz? Az új gazdaságirányítási rendszer 1968-as bevezetésével már más ország Magyarország. Ha szakaszokra lehet osztani az 1956 óta eltelt másfél évtizedet, akkor az 1956 és 1960 közötti brutális megtorlás idejét az 1965-ig tartó megbékélés, majd a kibontakozó párbeszéd időszaka követte. Illyésék 1970-es jelenléte a párt- kongresszuson nem elveik feladását, hanem az uralkodó párt és a társadalom között elindult párbeszéd elismerését és támogatását jelentette. A nemzetépítőket az eredmények érdekelték és nem önmaguk mártíromsága vagy „önfényezése”. Illyés a rendszerrel soha „nem egyezett ki, legfeljebb figyelembe vette azokat a végső határokat, amelyekig önnön szabadsága és fontosnak vélt ügyek védelmében a véleménynyilvánításban elmehetett”63 - írta a költő iránti tiszteletét soha nem tagadó Borbándi Gyula, a Münchenben megjelent Új Látóhatár felelős szerkesztője. Néhányan a nemzeti demokratákat úgynevezett „kijáróknak” titulálták. A hatvanas-hetvenes években köztudott volt, hogy ha valaki valamilyen kérdésben támogatásra, segítségre szorult, a nemzetiekhez fordulva reménykedhetett a kedvező fordulatban. Valójában sokan a nemzetépítők toleranciájának köszönhetik köteteik megjelenését, folyóirataik elindítását, egzisztenciájuk megerősödését. A Magyar Demokrata Fórum ennek, a monolit hatalommal szembeni ellenállás folyamatának eredményeképp születhetett meg, pontosabban válhatott legális ellenzékévé az egypártrendszerű szocializmusnak. 63 Borbándi Gyula: Nem éltünk hiába. Budapest, Európa, 1999, 352. 37
