Nagymihály Zoltán - Szekér Nóra (szerk.): Forrásvidék. A nemzeti demokratikus gondolkodás a magyar folyóiratok tükrében (1956-1987) - RETÖRKI könyvek 26. (Lakitelek, 2017)
Szekér Nóra: A diktatúra „kis körei”
Forrásvidék Szekér Nóra az útja éppen úgy lehetett a teljes elzárkózás, mint a szellemi életben való jelenléttel és az alkotás erejével szállni szembe a hatalommal. Adódik azonban a kérdés, hogy a népi mozgalom milyen szerepet játszott a Kádár-korszak kultúrpolitikájának bonyolult világában? Az uralmon lévők számára mi volt az a tudás, amit a „népi” irodalomtól kaphattak meg, mik voltak a veszélyt rejtő vonásai (akár a semlegesítés, akár a kiaknázás okán), a hatalomnak mire volt szüksége e mozgalom tradíciójából? Elsőként is e művészi irányzat szellemi gazdagságára. A századforduló világáig visszanyúlóan a kor áramlatainak olyanféle integrálása történt meg e keretekben, amely a „magyar léleknek a hangoltságával”, a magyar viszonyokból gyökerezve értelmezte a világot. Sok modern művészeti irányzattal ellentétben elutasította a l’artpour Vart szemléletet, és művészetének egész jellegét meghatározó, programszerű vállalása volt a nemzeti sorskérdések iránt érzett felelősségtudat. Ami e „vállalásból” született, az a legmagasabb gondolatisággal és művészi mélységgel alkotott művek egész sora, gondoljunk Adyra, Illyésre, Móriczra, Németh Lászlóra, Tamási Áronra, Veres Péterre, Kodolányira, Bibóra, Szabó Lőrincre, Tersánszkyra, Bartókra, Kodályra, és még sokakra. Ráadásul mögötte állt a magyar értelmiség széles rétegét felölelő szellemi mozgalom. Kapcsolatrendszere elért a művészet minden ágába és legkülönfélébb szellemi irányzatok köreibe. Baráti és szolidaritási viszonyban állt a határon túliak irányadó egyéniségeivel és műhelyeivel. Az emigráció pedig sokszor nemcsak a baráti kapcsolatokat, hanem a népi mozgalom diktatúrától meg nem nyomorított élő tradícióját jelentette, folyóiratokkal, szellemi műhelyekkel és olyan nemzetközi tiszteletnek örvendő személyiségekkel, mint Kerényi Károly, Bay Zoltán, Szabó Zoltán, Cs. Szabó Zoltán, Kovács Imre, Auer Pál és még sokan. Ezt a magyar közéletre és az egész világra kiterjedő kapcsolati hálót az a hatalom, amelyik társadalmi konszolidációra és nemzetközi elismerése is vágyott, nem hagyhatta figyelmen kívül. E szellemi-mozgalmi háttér tradíciójához hozzátartozik ugyanakkor az is, hogy bár értelmiségi alapokon állt, alkotói és „hívei” szinte kivétel nélkül értelmiségi körből kerültek ki, nem jellemezte markánsan az értelmiségi attitűd. Talán nem függetlenül az első világháború sokkoló élményétől az elméletekbe és tudományba vetett töretlen hit bennük kissé elbizonytalanodott. A közvetlen tapasztalatok élményét keresték, a falukutató mozgalmukat is a gondokkal való szemtől-szembe találkozás motiválta. Ahogy azt egyik képviselőjük egy 1942-es munkás-paraszt-értelmiségi találkozón 30
