Nagymihály Zoltán - Szekér Nóra (szerk.): Forrásvidék. A nemzeti demokratikus gondolkodás a magyar folyóiratok tükrében (1956-1987) - RETÖRKI könyvek 26. (Lakitelek, 2017)
Juhász-Pintér Pál: „Magánügy vagy közügy?”
népi-nemzeti szellemi kört képviselő értelmiségiek körében. Amely persze nem volt előzmények nélkül való: a két világháború közötti népi írók, a falukutatók nemzedéke is foglalkozott a témával az adott társadalmi viszonyoknak megfelelő hanggal, megoldási javaslatokkal. Ide kapcsolódó szellemi előzményként megemlíthető, hogy a magyarság népesedési gondjait az elsők között Illyés Gyula Pusztulás című esszéje vitte a köztudatba 1933-ban. Illyés az „egyke-jelenség” vizsgálatában - amely egyik forrása volt a születésszám csökkenésének -összekapcsolta az erkölcsi és társadalmi dimenziókat. Ez a szempont azóta mindig jelen van a nemzeti felelősségtől áthatott népi irodalomban. A magyarság létszámának drámai fogyatkozása az 1960-as évek elején Illyés is, Veres Pétert is foglalkoztatta. A súlyos nemzeti problémát a ’60-as évek elejétől azonban legmélyebben talán Fekete Gyula művei, illetve publicisztikája vizsgálta. O nemcsak a magyarság fogyásának drámai következményű tényeit tárta fel, hanem a politika cinikus felelőtlenségét is elemezte. Ezzel kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy a népesedés kérdése nem képezte központi elemét a hatalom ideológiájának. Míg az ’50-es években e témáról (ahogy bármi másról sem) érdemben nem lehetett nyílt vitát folytatni, a ’60-as évektől megindult egyfajta nyilvános diskurzus, sajtóvitákon keresztül is. Az 1962-ben bekövetkezett születési mélypontra a hivatalos statisztika csak belső anyagokban reagált. A problémát a társadalom szélesebb rétegei felé az írók közvetítették, ők tették vitatémává. 1962-ben Magyarországon 130053 gyermek született, 42%-kal (több mint 93 ezerrel) kevesebb, mint 1954-ben, a természetes szaporodás aránya pedig az 1954. évi 12 ezrelékről 2,1 ezrelékre csökkent. Ugyanebben az évben 163 656 művi abortusz történt.546 Ez a tendencia serkentette írásra Bor Ambrust, aki Több kenyér-kevesebb gyerek című, 1963. december 14-én az Élet és Irodalom-ban megjelent cikkével indította el a hetilapban hónapokig zajló népesedési vitát. A szerző azzal az ellentmondással találta szembe magát, hogy bár Magyarországon nő az életszínvonal, ezt nem követi pozitív népesedési folyamat, ellenkezőleg, csökken a születések száma. Megfogalmazódott az az alapvetés, hogy a gyermek a családok terveiben hátrébb so- roltatik, amelynek oka az individualizmus önzősége - tehát a jelenség mögé „Magánügy vagy közügy?” 546 Pótó János: A kommunizmus „ígérete". Életmód-viták az 1960-as években. História, 1986/5-6,26-29. 233
