Nagymihály Zoltán - Szekér Nóra (szerk.): Forrásvidék. A nemzeti demokratikus gondolkodás a magyar folyóiratok tükrében (1956-1987) - RETÖRKI könyvek 26. (Lakitelek, 2017)
Nagymihály Zoltán: Áttörő szavak „a résnyire felhúzott zsilipen”
Forrásvidék Nagymihály Zoltán és alapítása óta komoly hátországát jelentette a nemzetben gondolkodó köröknek - engedélyezték, az Erdély története c. háromkötetes munka pedig 1986-ban megjelent. Úgy tűnt, a hatalom bizonyos körei nyíltnak mutatkoztak a tárgyalásra és a javaslatok nagy részének elfogadására. Végül azonban számos közülük - köztük a régóta várt folyóirat - csupán a rendszerváltás forgatagában nyert megvalósítást.528 Mindezzel egy időben, 1985 júniusában Monoron összellenzékinek meghirdetett seregszemlén gyülekezett a hatalommal szemben kritikus értelmiség magát nemzetinek, illetve demokratikusnak tartó szárnya. A négy témát megvitató előadások és korreferátumok között másodikként került sor a határon túli magyarok kérdésére. Előadónak Csoóri Sándort kérték fel, aki az elmúlt időszakban legnagyobb erővel próbálta napirenden tartani a kérdést - olyan embert, aki egész életével áll helyt ezekért a gondolatokért (Csurka István), aki szinte egy személyben a hiányzó intézmények egész sorát helyettesíti (Für Lajos). Csoóri Eltemetetlen gondok a Dunatájon című referátumában tulajdonképpen egy kimerevített képet vetített hallgatósága elé - olyat, amely a határon túl élő magyarság sorsáról szóló abszurdabbnál abszurdabb képdarabokból áll össze. A Securitatéra behívott magyar kamaszok, akiknek egyetlen bűnük, hogy magyar tévé adását nézték; református lelkész, akit a hívei besúgására akartak kényszeríteni; a magyar kisebbség letartóztatott érdekvédői; az erdélyi magyarokra karácsonyi szentbeszédében Isten irgalmát kérő katolikus pap, akit a román titkosszolgálat elhurcolt és agyonvert - az ő arcaik képletesen mindmind megelevenedtek az előadásban.529 Csoóri arra kereste a választ, mikor és miért romolhatott ilyen szintre a mai magyarok és románok közötti viszony. 528 Nagy vitához vezetett és egyben szimbolikus tettnek bizonyult Sütő András Advent a Hargitán című drámájának Nemzeti Színházban tartott bemutatója. Mikor a román hivatalosságok tiltakozása miatt 1985 novemberében a magyar kulturális vezetés be akarta tiltani a bemutatót, a pártvonal nemzeti szárnya kiállt a darab mellett. Szokai Imre, Tabajdi Csaba, Szűrös Mátyás, Őszi István és Berecz János kiállt a bemutató mellett. Az Adventet a Tartuffe-ie\ akarták pótolni, ám a főszereplő, Bubik István megtagadta a színpadra állást, és kijelentette: csak akkor hajlandó eljátszani a szerepet, ha sor kerül az Advent bemutatójára. A Nemzeti Színház 1986. január 2-án bemutatta Sütő András darabját. A Tiszatáj 1985. decemberi számában közölte a darab szövegét (Sütő András: Advent a Hargitán. Színjáték két részben. Tiszatáj, 1985/12, 2-31.). A bemutató körülményeiről bővebben: Ablonczy László: Nehéz álom. Sütő András 70 éve. Budapest, Codex,1999,373-375. 529 Csoóri i.m. 1985/1,24. 226