Nagymihály Zoltán - Szekér Nóra (szerk.): Forrásvidék. A nemzeti demokratikus gondolkodás a magyar folyóiratok tükrében (1956-1987) - RETÖRKI könyvek 26. (Lakitelek, 2017)
Nagymihály Zoltán: Áttörő szavak „a résnyire felhúzott zsilipen”
Áttörő szavak „a résnyire felhúzott zsilipen” E dokumentumok léte azért is fontos, mert bizonyítja, hogy a nemzeti ellenzék ügyekben és milyen ügyekben gondolkodott: nem elszálló patronok lövöldözésében, hanem mélyenszántó és konkrét, akár a hatalom számára is hasznosítható javaslatokban. 1984 júliusában, tehát alig fél évvel a felidézett Bíró-levél elkészülte után született meg a nemzetiek levele, amellyel az MSZMP kongresszusa előtt magához Kádár János pártfőtitkárhoz fordultak. A „tizenkilencek” - Bakos István, Bíró Zoltán, Czine Mihály, Csoóri Sándor, Csurka István, Fekete Gyula, Für Lajos, Gombos Katalin, Halász Péter, Kis Pintér Imre, Kiss Ferenc, Kodolányi Gyula, Kovács István, Madaras József, Nagy Gáspár, Sára Sándor, Sinkovits Imre, Vekerdi László és Zelnik József - pontosan a határon túli magyarok helyzetének ügyében fogalmaztak meg hosszú idő óta érlelt javaslatokat. Kérték a valós helyzet feltárására és konkrét megoldási javaslatok kidolgozására írókból, politikusokból, tudósokból álló bizottság felállítását; a magyar televízió és rádió műsorszórásának határon túli területre való kiterjesztését; kisebbségi államtitkárság és a Magyarság és Nemzetiségtudományi Intézet létrehozását; a Bethlen Gábor Alapítvány és a Hitel folyóirat engedélyezését, valamint az Erdély történetét feldolgozó könyv mihamarabbi kiadását.527 A levél elküldése után Aczél György tárgyalt az aláírókkal, és bizonyos kérdésekben történtek is lépések: a Bethlen Gábor Alapítványt - amely pontosan a határon túli magyarság segítésére jött létre, nem helyezkedhet olyan álláspontra, amely a kisebbségek helyzetének megoldását „a szocialista társadalomfejlődés automatizmusára” bízza; ugyanígy nem fogadhatja el „a belügyekbe való be nem avatkozás” ez esetben cinikus érvrendszerét sem. Bíró levelében konkrét javaslatokat tett a kisebbségek helyzetének javítása érdekében: kormány- és pártszinten kell a szomszéd országok és testvérpártok vezetőinek tudomására hozni, hogy a Magyar Népköztársaság kész határozottan fellépni a határain kívül élő magyar kisebbségek jogainak védelmében, a magyar társadalmat pedig higgadtan, de reálisan kell tájékoztatni a helyzetről. Egyfajta munkamegosztást is javasolt: azokban az ügyekben, amelyekben a kormány nem szólhat, tudomásul kellene vennie „a félhivatalos és a teljes egészében magánszemélyek, állampolgárok által vállalt, s az ő lehetőségeikhez illeszkedő tevékenységet”. Javaslatot tett a kisebbségekre vonatkozó dokumentumok összegyűjtésére, hagyatékok átmentésére, a szomszédnépek értelmiségi köreivel való jobb kapcsolatok kialakítására, valamint a külképviseletek számára határozott utasítások kiadására. Elengedhetetlennek nevezte „jól megválogatott” tanácsadói testületek létrehozását „egy-egy országra szóló politika kialakításának és esetenként egy-egy fontosabb döntés előkészítésének támogatására”. Bíró Zoltán: Jegyzetek az MSZMP Központi Bizottsága számára. Tétényi Pál elvtárs kezéhez (1984. január). RETÖRKI Archívum, Bíró Zoltán közéleti és politikai iratai (I-IV. doboz). 527 Szeredi i. m. 2015, 342-343. 225
