Nagymihály Zoltán - Szekér Nóra (szerk.): Forrásvidék. A nemzeti demokratikus gondolkodás a magyar folyóiratok tükrében (1956-1987) - RETÖRKI könyvek 26. (Lakitelek, 2017)
Szekér Nóra: A diktatúra „kis körei”
A diktatúra „kis körei” utazás megakadályozásával is”23 - foglalta össze emlékeit Szántó Piroska. A '60-as évek elejére a magyar szellemi élet „apraja-nagyja” Kassáktól Pilinsz- kyig valamilyen formában része volt e „kegygazdaságra” épülő kapcsolati hálónak, ahol Aczél a „gondviselői szerepben” egyengette a rendszer potenciális ellenzékét jelentő értelmiségiek magánéleti válságait, egészségügyi problémáiktól a házassági konfliktusukig bezárólag.24 „Képes volt olyan kapcsolatba kerülni például kiváló írókkal, hogy Illyés, ha történetesen Németh Lászlóval összeveszett, akkor mind a ketten Aczél Györgytől várták a konfliktus rendezését. Valósággal fantasztikus volt, hogy sikerült neki áthidalni a csillagmesszi távolságokat, amelyek az alkotókat ’56 után a rendszertől elválasztották. [...] Nem túlzás azt mondani, hogy Aczél a kapcsolatteremtés nagymestere volt”25 - fogalmazott bizalmi munkatársa, Rényi Péter. Az értelmiségpolitikának ez az útja a szovjet blokkban egyedülálló volt. A politikának ez a formája - még ha lényegesen kellemesebb volt is a megfélemlítésnél - nem nélkülözte az álságosság elemeit, és továbbra is az értelmiség kiszolgáltatottságára épített. A cinizmus pedig meghatározó pszichológiai eleme volt. Ma azt mondjuk [...], hogy partneri viszonyban van a politika az irodalommal. (...) Brechtnek volt a híres mondása: „Gyere, menjünk halászni! - mondta a horgász a gilisztának ” -, tehát partneri viszonyban van a horgász a kukaccal - fogalmazott 1982-ben Csengey Dénes.26 27 E magánéleti szféráig ható, szívességeket kialakítani igyekvő viszonyrendszer pontosan azt a valóságtól nagyon is távol álló illúziót keltette, hogy itt „partneri” kapcsolat áll fenn. Ha mi beszélgetésbe elegyedünk politikusokkal - folytatja a gondolatmenetét Csengey -, nem értékeljük helyesen helyzetünket, ha úgy értékeljük, hogy mi ettől már partneri viszonyban vagyunk egymással. A döntéseket a politikusok hozzák, és ameddig ebben nincs részem, addig még ha helyeslek is egy döntést, akkor sem vagyok azonos vele?1 Aczél ezt a különbözőséget; az egyenrangúság és a döntésekbe való közös részvétel hiányát fedi el a személyes lekötelezés partneri gesztusával. 23 Szántó Piroska: Akt. Budapest, Európa, 1994,271. Idézi: Révész i. m. 1997, 378. 24 Révész i. m. 1997, 375-378. 25 Csáki Judit-Kovács Dezső: Rejtőzködő legendárium. Budapest, Szépirodalmi, 1990, 235. 26 Csengey Dénes: Az irodalom szerepe ma. [Felszólalás az 1982. november 18-19-i debreceni irodalmi tanácskozáson.] Alföld, 1983/2, [49-50] 49. 27 Uo. 19
