Nagymihály Zoltán - Szekér Nóra (szerk.): Forrásvidék. A nemzeti demokratikus gondolkodás a magyar folyóiratok tükrében (1956-1987) - RETÖRKI könyvek 26. (Lakitelek, 2017)
Szekér Nóra: A diktatúra „kis körei”
Forrásvidék Szekér Nóra Ugyanakkor ebben a játéktérben soha nem lehetett tudni, hogy Aczél Györgynek személyesen mennyi szerepe van annak a szorult helyzetnek a kialakulásában, ahol éppen készséges segítséget nyújt. Adományként engedélyezte annak a könyvnek a kiadását, amely az ő döntése alapján került tiltólistára. „A tiltás, majd a tűrés azt a célt szolgálta, hogy hódolatra kényszerítse az alkotót”28 - fogalmazott Pozsgay. Kulin Ferenc, akit túlzottan „radikális” szerkesztési gyakorlatáért a Mozgó Világ éléről leváltottak, visszaemlékezésében idézte fel, hogy Aczél sokszor olyan színben tűnt fel előtte, mint aki küzd érte és a lap megmaradásáért, és a mai napig [a rendszerváltás idején - Sz. N.] bizonytalan előtte, hogy konkrétan mi volt Aczél szerepe,29 Ugyancsak Kulin Ferenc idézi meg e politikának igen sajátos megnyilvánulását. A főszerkesztői értekezleteken az illetékes vezetők annak rendje és módja szerint kemény hangon elítélték a renitens cikkeket, „aminek alapján már-már úgy érezhettük, itt a vég.”30 Majd az értekezlet után esetleg ugyanazok az emberek - köztük sokszor Aczél - meleg kézfogással és vállveregetéssel tették semmissé korábbi fenyegetéseiket. Lelkileg ez a skizofrén állapot komoly tehertételt jelentett. Ahogy Kulin írja: „...ez engem egyre súlyosabb válságba sodort. Mert ha valamilyen kockázatot [...] véltünk vállalni [...], akkor azt nem abban a reményben tettük, hogy majd ezért megcirógatnak, akár ilyen rafinált, közvetlen módon is. [...] Ennek a korszaknak az az igazi drámai konfliktusa, hogy nincs ütközet. Keressük az ellenfelet, látjuk is az ellenfelet, és ütnénk is, de [...] kezet nyújtanak az ütésre emelt kezednek.”31 Ez a fajta aczéli politika mindenképpen zavarba ejtő. Ráadásul nemcsak a rendszerrel szembenálló körök számára volt az, hanem a pártberkekhez tartozóknak is. A gyakorlatot tekintve Aczél megoldásai sokszor nem voltak éppen „pártszerűek”. Az ’56-os „ügyeiért” börtön viselt Déry Tibor útját egyengetni, egy irodalmi vitában a hűséges kommunista Rényi Péterrel szemben a rendszert szidalmazó Fejes Endrét támogatni nem a hithű kommunista alakját idézi. „Az akkori ellenzékiek közül nagyon sokakkal tárgyalt, beszélgetett. [...] Ezek a fehér asztal melletti beszélgetések persze sok alkalmat adtak pletykára; pedig el lehet hinni Aczélnak, hogy ezeken a találkozókon 28 Pogonyi i. m. 1992,23. 29 Győrffy Miklós: És mégis mozog... Interjú Kulin Ferenccel. 168 Óra, 1989. 10. 10. 30 Csáki-Kovács i. m. 1990,415. 31 Uo. 20
