Nagymihály Zoltán - Szekér Nóra (szerk.): Forrásvidék. A nemzeti demokratikus gondolkodás a magyar folyóiratok tükrében (1956-1987) - RETÖRKI könyvek 26. (Lakitelek, 2017)
Kávássy János Előd: Álomföld
Forrásvidék Kávássy János Előd elvadult kereszt- és zárótiizében a nyomukban felnövő másik nagy nemzedék, az ún.népi íróké, közöttük is elsősorban Németh László, Illyés Gyula és Veres Péter. A táj népeit ők tejtestvéreknek hitték, megőrzött archaizmusukból okos társadalmi forradalmak után egy új görögség fénykorát vélték eljövendőnek. [...] A polgári átalakulás egyik alapvető kérdésévé itt szükségképpen tehát a nemzeti függetlenség, vagy egyfajta nemzetiségi autonómia kivívása lett. A polgári társadalmak születése gazdasági-társadalmi okok folytán egyébként is mindenütt szorosan és eltéphetetlenül összefonódott a nacionalizmussal, a független és egységes nemzetállam megteremtésének igényével és programjával. Sokkal inkább így kellett tehát lennie ennek ott, ahol az egyes népek, népcsoportok más, idegen nemzetek fősége, más ajkú uralkodó osztályok hatalma alatt éltek. [...] A gazdasági-társadalmi-politikai mozgalmakat itt tehát majd mindenütt a nyelvi-kulturális mozgalmak előzték meg, mintegy intonálták, valósággal inspirálták azokat, így a nemzetté válás és a polgári átalakulás, vagyis a korabeli társadalmi haladás megfogalmazói, programadói nem a politikusok, hanem az írók-költők és a tudósok lettek. Az író, a tudós és a művész így és ekkor kényszerült elkötelezni magát szinte egész Kelet-Európábán a társadalmi haladással és nemzete sorsával?92 A sok helyütt (itt nem idézve) a hosszú 19. század eseményeit392 393 felidéző, azokat elemző írás Kelet-Európája megnevezése ellenére gyakorlatilag 392 Für Lajos: Hazánk Kelet-Európa. Tiszatáj, 1973/5, [63—69] 63-67. 393 Egyetlen kapcsolódó példával szeretném illusztrálni, milyen nehéz volt az osztályharcok forradalmi logikájába zárt hivatalos történelemírással és emlékezetpolitikával szembemenni. Miután Kiss Gy. Csaba: 1971-ben a Kritikában recenzálta a kevéssé magyarbarát szlovák Vladimir Minác Parázsfúvás című könyvét, az ÉS hasábjain E. Fehér Pál Mire mentség az őszinteség? című írásában így reagált: Az sem véletlen, hogy a viták csomópontja éppen a magyarországi 1848^49-es események értékelése, a 19. és 20. századi forradalmi mozgalmak vizsgálata. (Erről szól egyébként Minác könyve is.) 1932-ben Répái József egyik legjobb tanulmányában (Marx és az 1848-as magyar forradalom) elemezte a forradalom lehetőségeit és időszerű feladatait magyarföldön. 1933februárjában jelent meg Novomesky tanulmánya: Kari Marx revideálja a szlovák történelmet, s e tanulmányhoz később Clementis írt előszót. A szlovák marxisták vonala párhuzamos a magyarokéval: amiként az akkori Révai, illetve akkor és később Révainál következetesebben Molnár Erik megkísérlik illúziók nélkül szemlélni múltunkat -, ugyanúgy tesznek a szlovák marxisták is. Ezzel a realista szemlélettel szemben nálunk is, a szlovákoknál is volt és van egy romantikus iskola. Ez az iskola, több részletigazságra támaszkodva, s főként hatásos érzelmi töltéssel, a történelemben egyes egyedül a nemzeti feladatokat látja. S így, noha azonos alapra épít, mégis szükségszerűen szembekerül egymással a 176
