Nagymihály Zoltán - Szekér Nóra (szerk.): Forrásvidék. A nemzeti demokratikus gondolkodás a magyar folyóiratok tükrében (1956-1987) - RETÖRKI könyvek 26. (Lakitelek, 2017)
Kávássy János Előd: Álomföld
Forrásvidék Kávássy János Előd a magyar és a lengyel változások iránya és volumene jelentett valamelyes fajta bizonyosságot; a keleti blokk regionális változásainak lehetősége még nagyon is nyitott volt. Mégis, a magyar, a lengyel, a cseh és a szlovák, s valamennyire a román ellenzéki értelmiség tudata/(ön)tudatossága és percepciója alapvetően átalakult, s a szovjet fiókrendszerek mélyrétegeiben lezajlott változások egyre jelentősebb rengéseket indukálva törtek a társadalmi nyilvánosság és tudatosság felszíne felé. Ha úgy tetszik, a Václav Havel által említett kései „szolidaritástudat” szellemileg már jóval azelőtt létrehívta Közép-Európát, mielőtt Kelet-Európa politikai rendszerváltásai beindultak volna. Az 1980-as évekre a szovjet impérium nyugati barakkjainak lélekát- járói olyan új - hol közvetlen, hol közvetett, de mindenképpen szövevényes - kapcsolódásokat hívtak létre/alakítottak ki, melyek ugyan a politikai, illetve össztársadalmi mozgások-változások szintje alatt, ám azokat megelőzve, megelőlegezve és generálva működtek. A 19. század óta széttartó nemzet-vektorok először fordultak egy irányba, egyszerre keresve a lokális, nemzeti és a regionálisan szuverén létezést. Sztálin utódainak Kelet-Európá- ja esélyt kapott, hogy Közép-Európává váljon, olyan új identitással, mely a korábbi időszakokban elképzelhetetlen volt.390 Az általam vizsgált korszak elején, 1973-ban, Für Lajos, a Magyar Demokrata Fórum egyik későbbi alapítója, az Antall-kormány hadügyminisztere, még óvatosan fogalmazva Hazánk Kelet-Európa címmel írt tanulmányt régiónk sajátos önfejlődéseiről, Arató Endre 1971-es kötetét391 használva apropónak és sorvezetőnek. Az ekkor már közismert történész szélesebb történelmi perspektívába helyezve vizsgálta a tágabban értelmezhető 390 A keleti blokk összeomlása azonban az egység helyett a szegregációt erősítette, s a népek olvasztótégelyében nem az összeolvadás volt a meghatározó irány. A visszaszerzett szuverenitás mindenütt a nacionalizmust erősítette, s ha Közép-Európa nem is vált olyanná, mint 1918 után, az előtörő indulatok nagyban gyengítették a közbenső Európa szellemi koncepcióját. Az euroatlanti integráció gravitációja előtt - egy-két kivétellel - a nemzeti vektorok ismét szerteszét fordultak, s csak Brüsszel - az Európai Unió és a NATO székhelye - fordította azokat ismét egy irányba. A bekövetkező integráció távolról sem egyenlő felek szövetkezést jelentette, s Nyugat-Európa és az USA gravitációjában Közép-Európa továbbra is a keleti Európa maradt. Csak jóval a különböző rendű és rangú csatlakozások után vált, s válik e sorok írásakor (2017 nyarán) is mind nyilvánvalóbbá, hogy a politikailag nyugaton, fizikailag keleten elhelyezkedő európai országoknak legalább akkora szüksége van egymásra, mint az évszázados vonzást jelentő Nyugatra. 391 Arató Endre: Kelet-Európa története a 19. század első felében. Budapest, Akadémiai, 1971. 174