Nagymihály Zoltán - Szekér Nóra (szerk.): Forrásvidék. A nemzeti demokratikus gondolkodás a magyar folyóiratok tükrében (1956-1987) - RETÖRKI könyvek 26. (Lakitelek, 2017)
Kávássy János Előd: Álomföld
Alomföld inkább túlfűtött, 1848 forradalmaiban kontinensszerte vért ontó és vérző Európa túlzottan is sokvektorúvá vált, így a közbenső Európa eszméje már a kezdetekkor sem volt/lehetett koherens vagy egyetemes: Közép-Európa mindenki álmában másként jelenült meg. Ezen álomfüggő inkoherencia azután mindvégig megmaradt, a valóságban is; ahogy Václav Havel mondta, az általa szűkebben értelmezett Strední Evropa-ról: Közép-Európa nem volt más, mint egy sajátos etnikai kohó™, melynek izzását-fortyogását évszázadokig a Habsburg Birodalom vezetőinek - leginkább épp a magyar ambíciók ellenében alkalmazott - divide et imperá}a tartotta nyomás alatt. Sokszínű térségünket 1945-től azután Moszkva öltöztette az internacionalizmus látszat-testvériségének vörösébe, nyugati szatellitjeiben tovább víve a megosztás politikáját: 1953, 1956, 1968, sőt részben még 1981 is azt bizonyította, hogy az 1945^-8 között a keleti blokkba bezárt nemzetek csak fizikailag léteznek egymáshoz közel, ám lelkűkben a 19. századi távolság keveset változott. Európa olvasztótégelyében mégis megváltozott valami. Az összekényszerülés végül-végre változást indukált, s megjelent a sorsközösség tudata, illetve egyfajta szolidaritás. A pártszerű létezés börtönlogikája ostorcsapás effektust generált: a magyar, a lengyel, a cseh és szlovák értelmiség ugyanazon hányattatásokon ment keresztül, s a változás lehetőségét keresve hasonló dilemmákkal szembesült. A terror, az elnyomás, az ellehetetlenítés, a test, a lélek és az elme mindenféle (véres és vértelen) vasra veretése korábban ismeretlen regionális tudat-kohéziót hívott létre. Az Eastern bloc értelmisége közös álomföldre lépett, s így jelenhetett meg kedvenc Milan Kunderám korszakos esszéje, A megrabolt Nyugat avagy Közép-Európa tragédiája.™ Alábbiakban azon cikkekből, esszékből 385 386 385 Sugár András: Václav Havel vallomása. A Panoráma rendkívüli adása - 1989. június 28. Tiszatáj, 1989/10, [60-66] 63. 386 Itt csak Kundera esszéjének alaptételét idézve: A földrajzi Európát (azt, amely az Atlanti-óceántól az Uraiig húzódik) mindig két részre osztották, amelyek külön fejlődtek: az egyik a régi Rómához és a katolikus egyházhoz kötődött (ismertető jegye a latin ábécé), a másik Bizánchoz és az ortodox egyházhoz (ismertető jegye a cirill ábécé). 1945 után a két Európa közötti határ néhány száz kilométerrel Nyugat felé tolódott, és néhány nemzet, amely önmagát mindig nyugatinak tartotta, egy szép napon arra ébredt, hogy Keleten van. így azután a háború után háromféle alaphelyzet alakult ki Európában: nyugat-európai, kelet-európai régió és a harmadik, a legbonyolultabb, az az Európa, amely földrajzilag Európa középső része, s amely kultúrájában nyugati, politikailag pedig Keleten van. 171
