Nagymihály Zoltán - Szekér Nóra (szerk.): Forrásvidék. A nemzeti demokratikus gondolkodás a magyar folyóiratok tükrében (1956-1987) - RETÖRKI könyvek 26. (Lakitelek, 2017)
Marschal Adrienn-Szekér Nóra: Ideológiai harc - múlt időben
Ideológiai harc - múlt időben jelentette, hogy a közlés a továbbiakban csak a bizottság jóváhagyásával volt engedélyezhető, a felelősség azonban a Forrás szerkesztőségét terhelte. A megyei tanács végrehajtó bizottsága is napirendre tűzte a folyóirat ügyét, és meg is hozta elitélő határozatát. A sajtótámadás részeként a Petőfi Népe szerkesztőségi cikke Tiszta-e a Forrás? címmel számon kérő stílusban vette számba a Forrás korábbi „vétségeit”.317 Mi érintette ilyen érzékenyen a hatalmat Salamon Konrád tanulmányában (ugyanis a fő tüskét ez az írás jelentette a lapszámmal kapcsolatban)? Salamon alapvetően Erdei Ferenc és Németh László előadását elemezte, és ennek mentén mutatta be a két politikai alternatíva alapvetéseit. Ebben az összevetésben a fő bűnt azzal követte el, hogy függetlenítette magát a Szárszóval kapcsolatban hivatalosan elvárt fogalmi keretektől, személyek-esz- mék előirányzott megítélésétől. Ezzel egy merőben új értelmezését adta a vitának. Egy példa a sokszor fajvédőként beállított Kodolányi János szereplésével kapcsolatban: Kodolányi János szenvedélyes bevezető előadása Szárszón nem kapott akkora figyelmet, mint érdemelte volna, pedig a huszadik század egyik legsúlyosabb betegségére figyelmeztetett, név szerint is említve a nemzetiszocializmust, mely egyik legdöbbenetesebb példáját adta annak, hogy miként lehet hamis jelszavakkal felheccelni és egy bűnös politika szolgálatába állítani a vezetőinek mindenkor kiszolgáltatott tömeget A fő vétség azonban - a gondos beskatulyázások figyelmen kívül hagyása mellett - az volt vele szemben, hogy nemhogy nem volt részrehajló a kommunista ideológiát felvázoló Erdeivel, hanem kritikusan közelítette meg az álláspontját: Erdei [...] a kelleténél részletezőbb előadást tartott, amennyiben a politikai holnapután felvázolásával nehezebbé tette a politikai holnapért folytatott küzdelmet. S most nem állításainak igaz, vagy hamis voltáról van szó, hanem arról, hogy a korabeli, feszültségekkel terhes helyzetben nem segítette elő a legfontosabb feladat, a minél szélesebb antifasiszta nemzeti összefogás megteremtését. [...] A fejtegetés egyértelmű, mert ami túlmutat a munkásság „jelenlegi szervezetének”, azaz a szociáldemokráciának a politikáján, az nem lehet más, csak a proletárdiktatúra, amelyben a parasztság is csupán másodrangú szerepet kaphat. Sajnos Erdei Ferencnek sem jutott eszébe, hogy a kapitalizmus vagy proletárdiktatúra ellentétpáron túllépjen. Mégha igaza is lett volna azonban Erdeinek, akkor is politikai * 3 317 Hatvani i. m. 1997, 62-75; Vörös i. m. 2004, 179-180. 3IS Salamon Konrád: Szárszó, 1943. Forrás, 1983/8, [3-19] 5. 145
