Nagymihály Zoltán - Szekér Nóra (szerk.): Forrásvidék. A nemzeti demokratikus gondolkodás a magyar folyóiratok tükrében (1956-1987) - RETÖRKI könyvek 26. (Lakitelek, 2017)

Marschal Adrienn-Szekér Nóra: Ideológiai harc - múlt időben

Ideológiai harc - múlt időben

számolt be: „Félreérthetetlenül a mára utalva - az »idegen hódítók pajzsáról zabálók« ellen uszít, s egzaltált hévvel »elvtársait« a forradalom berozsdásodott kapuja ellen vezényli, világosan kitűnik, hogy itt nem Dózsáról, hanem igenis a máról van szó. Ezt különben a jelen lévő közönség is megértette, és [...] a gyülekezetei mintha egy nyugati film huligán-lebujt ábrázoló részéből vágták volna ki! - viharos tapssal fogadta.”289

Balaskó Jenőt ezt követően szigorú állambiztonsági ellenőrzése alá vonták, házkutatást tartottak nála, kéziratait elkobozták. 1965-ben őrizetbe vették, és eljárást indítottak ellene, de végül bírósági ügyet nem kreáltak felhalmozódó rendszerellenes tevékenységéből.

1970-ben, a sajátos kádári játéktérben született Bessenyei Ferenc főszereplésével Kosa Ferenc, Csoóri Sándor és Sára Sándor közös munkájaként a Dózsa Györgyről szóló film, az ítélet, amely a korszak egyik nagyhatású filmélményét jelentette. Dózsáról, a hatalom által „támogatott” nemzeti hősről kellett, hogy film szülessen, de az ítélet nem a marxista értelmezést követte.290 291 Ezzel magától értetődően vonta magára a kultúrpolitika haragját: Nem én kérek számon történelmietlen aktualizálást, ők [Csoóri és Kosa] ábrázolják történelmietlenül a Dózsa-féle helyzetet. [...] [A]z objektív viszonyok érzékeltetését igenis meg lehet követelni, mert ha ez az oldal eltűnik a látószögünkből, akkor a szubjektív oldal is eltorzul291 - fogalmazott Rényi Péter, a hatalom egyik megmondó embere.

Csoori és Kosa így válaszolt Rényi egy korábbi kritikájára: Ha nem tévedünk, Rényi az igazság nyomasztó súlyától félti a mozinézőt. Holott az igazság, bármilyen leverőnek hat is, végső soron mindig forradalmi.292

Az ítélet tudatosította és elmélyítette Dózsa György szimbólumának hatalmi meghatározottságtól független oldalát. E film is hozzájárult ahhoz, hogy a kádári Dózsa-mítosz a „virágnyelv” részéve vált, ahol a hivatalos Dózsa-kultusz a megemlékezés és megszólalás lehetőségét jelenti, de a sorok között eközben élő marad Ady, Illyés és Csoóriék Dózsa-képe.

Dózsa György ünneplésének apropóját a centenárium, születésének 500. évfordulója szolgáltatta 1972-ben. Jelképesnek is tekinthető, hogy 1941-ben,

289 Végső Géza fedőnevű ügynök [Szathmári Sándor] jelentése. Idézi: Uo. 22.

290 Bővebben lásd Szeredi Pál művészetről szóló tanulmányát.

291 Rényi Péter: Még egyszer az ítéletről és vitájáról. Filmkultúra, 1969/1, [18-24] 22-23.

292 Csoóri Sándor-Kósa Ferenc: Kíméljük-e magunkat az igazság súlyától? Filmkultúra, 1968/5, [5-7] 7.

135