Nagymihály Zoltán - Szekér Nóra (szerk.): Forrásvidék. A nemzeti demokratikus gondolkodás a magyar folyóiratok tükrében (1956-1987) - RETÖRKI könyvek 26. (Lakitelek, 2017)
Nagymihály Zoltán-Szekér Nóra: Eszme a magasban
Forrásvidék Nagymihály Zoltán-Szekér Nóra Másutt - már a rendszerváltás után - a „legnagyobb szabású taktikusnak” nevezi Illyést, aki „a magyar történelmi tradíciókat (többek között Fráter György, Bethlen Gábor, Károlyi Sándor, Deák Ferenc alkupolitikáját)” követve „belépett Kádár és Aczél csapdájába”, ezzel „csapdába léptetve őket is”.238 Ezzel az Illyésről folytatott viták inkább közéleti/történelmi, mint irodalmi viták egyik legfontosabb pontjához értünk. Kétségtelenül létezik ugyanis a magyar társadalomban az a gondolkodási vonulat, amely szerint „Illyés mindig arra hajolt, amerre a szél fújt”.239 Tény: Illyés többször visz- szafogta a köré csoportosuló, véleményét, tanácsait meghallgató, őt szellemi példaképként tisztelő népiek új nemzedékét - olykor a vitát és az időszakos elhidegülést is vállalva.240 Az ellentét persze nem koncepcionális volt, sokkal inkább két különböző nemzedék viszonyulása a hatalomhoz. Hogy Illyés és a diktatúra viszonyának másik serpenyőjében cenzúra, könyvletiltás és 238 A gondolatot idézi: Monostori Imre: Mesterek és barátok. Három szellemi rajzolat Csoó- ri Sándor esszéiből. III. „Illyés vizsgáztató szemvillásai”. Új Forrás, 1995/9,27-33. 239 E vélekedést N. Pál József jellemzi így, Domokos Mátyás Illyésről szóló tanulmányairól írt recenziójában. Szerinte ,,[a] forradalom eltiprása utáni morális és történelmi hazugsággal való legnagyobb alkut ugyanis mi kötöttük meg (tudom, »élni akartunk, s ez már régen kijárt nekünk!«), s nem az az ember, aki valamiféle agyafúrt lelki és tudati manipuláció nyomán úgy vált emlékezetünkben az elvtelen alku reprezentatív figurájává, hogy időközben széjjelrongyolódott lelkiismeretünket talán még ma sem hagyja békén.” N. Pál József: Számadás a számadóról. Magyar Szemle, 1999/1-2, 151-163. Illyés maga már egy 1941-es (!) írásában elmélkedett az alku és a megalkuvás kérdéséről: „Alkudni lehet becsületesen is: ha két ember addig latolgatja a kicserélendő portéka értékét, amíg az egyezségben az igazság oly egyenesen nem áll, mint a mérleg serpenyők közt a mérleg nyelve. A megalkuvásban valaki mindig feláldozza az igazságot, kényszerből vagy nemtelen érdekből; elég a megrovásra, ha csak meggyőződését áldozza fel. Ezt kerülnünk kell. Becsületes alkura kell törekednünk.” Idézi: Monostori Imre: „Hű európai” és „hív magyar”. Bekezdések Illyés Gyula patriotizmusáról. Új Forrás, 2002/9. 240 Néhány példa: a ’68-as csehszlovákiai bevonulás elleni tiltakozó nyilatkozatot köröztető Csoóri Sándor lebeszélése a nyílt kiállásról; Kiss Ferenc óvása Feliratának nagyobb nyilvánosság elé tárásától; 1974 júliusában a népi-urbánus vita végleges lezárását hirdető, az Aczél-féle kultúrpolitikával inkább megértést tanúsító írás közlése a Népszabadságban. „A cikk megjelenése általános döbbenetét váltott ki. [...] Csoóriék [...] hátbatámadásnak tartották az írást. Sánta Ferenc felháborodottan hívta Illyést, majd köszönés nélkül letette a beszélgetés végén. [...] Csoóriékkal augusztus közepén került sor a tisztázó beszélgetésre, amikor Czine Mihállyal felkeresik Tihanyban Illyést” - írja az utóbbi eset kapcsán Szeredi Pál. In Szeredi i. m. 2015,216-256. 118
