Nagymihály Zoltán - Szekér Nóra (szerk.): Forrásvidék. A nemzeti demokratikus gondolkodás a magyar folyóiratok tükrében (1956-1987) - RETÖRKI könyvek 26. (Lakitelek, 2017)
Nagymihály Zoltán-Szekér Nóra: Eszme a magasban
Eszme a magasban kulcsfontosságú esszék megjelenésének lehetősége van, a fiatal nemzetiek is jól tudták. És azt is, hogy mit köszönhetnek Illyésnek. Pajzsunk - holtában is- e címet viselte Fekete Gyula nekrológja az Élet és Irodalomban, Csoóri pedig fentebb idézett írásában így fogta meg köztük - felettük - játszott szerepét: Akartuk, nagyon akartuk, hogy éljen, egészen a kíméletlenségig akartuk, de tehettünk-e egyebet? Tehettünk-e, ha csak őhozzá fellebbezhettünk? Ha csak őt éreztük illetékesnek legbensőbb dolgainkban! Ha Szegeden jártam: megkérdezték, hogyan van Illyés? Mit gondol, mire készül? De megkérdezték ezt Kassán és Kolozsváron is, New Yorkban és Debrecenben, Münchenben, Balmazújvároson és Marosvásárhelyen 241 Persze Illyés nemcsak védernyőt, tekintélyével „pajzsot” nyújtó előfutár, de egyben úttörő, programadó is volt. Utolsó televíziós interjújában - amelyet nemcsak időpontja, de mondanivalója miatt is felfoghatunk egyfajta összegzésnek - immár sokadszor nevezte néven a legsürgetőbb nemzeti sorskérdéseket, az irodalom - tágabban véve az értelmiség - szerepét is kijelölve: Mi, a mi népies iskolánk fölfedezte a magyar parasztság helyzetét, s ezzel- gondolom - nemcsak irodalomtörténeti, de történelmi feladatot is teljesített, ráterelve a figyelmet, megmozgatva rengeteg embernek a lelkiismeretét.- Ma nincsenek ilyen kérdések? Tombol a nemzeti elnyomatás, az anyanyelvi üldöztetés. [...] amikor látom környezetünkben az említett problémákat, én nem amiatt szomorkodom, hogy mennyire túlnépesedik India. Mi nem népesedünk! Számunkra így, itt alakul a „probléma". Igenis nagyon pontosan megvan mindig mindenütt a vállalni való. [...] Ma így merném megfogalmazni: a Duna-medencében tizenöt millió magyar él. Ebből tíz millió lakik az ország határain belül. Minden harmadik magyar tehát kívül van. A felelős politikus, nagyon helyesen, a tízmillió nevében beszélhet. De a költőnek az anyanyelv a hazája; énnekem az országom - az a tizenöt millió magyar, aki olvasóm is egyben, aki megérti, amit mondok; tehát énnekem a hazám határai is folyékonyabbak. Még a nyugati városban élő emigráns is, aki magyar verseket olvas, közelebb lehet hozzám, lélekben, mint sok idetartozó. Tehát van egy anyanyelvi magyarság is, amely az üldözöttség állapotában él, nem azért, mert börtönbe csukják, hanem mert - például - New Yorkban nem tud magyar iskolába járni,..242 241 Csoóri i. m. 1983,6. 242 Domokos Mátyás: „Bátrabb igazságokért!”. Beszélgetés Illyés Gyulával. Kortárs, 1982/11, [1675-1690] 1682-1684. 119
