Nagymihály Zoltán - Szekér Nóra (szerk.): Forrásvidék. A nemzeti demokratikus gondolkodás a magyar folyóiratok tükrében (1956-1987) - RETÖRKI könyvek 26. (Lakitelek, 2017)
Nagymihály Zoltán-Szekér Nóra: Eszme a magasban
Eszme a magasban talán a legérzékenyebb - nemcsak szellemi, hanem erkölcsi értelemben is - arra a hiányra, ami Bibó közéletből való kitaszítottságából fakadt. A Bibó-kötet egyik sajátossága, hogy bár 1979-80-ban született, mégsem viseli magán a korszak előirányzott gondolkodásának kényszereit. „Úgy tudtam írni, mintha szabad országban éltem volna”217 - emlékezett vissza Kodolányi Gyula. A népiek írásai közül Csurka István Bibó-felejtés című esszéje érintette legélesebben a Kádár-korszak hatalmi természetét, ahol nem csak az elnyomó hatalom kerül „pellengérre”, hanem a Bibó István negligálását tűrő értelmiség is. Ez az értelmiség - Csurka fejtegetései szerint - pontosan azért törődött bele szó nélkül Bibó közgondolkodásból való kiiktatásába, mert a hatalommal kompromisszumot kötött, és ennek a beletörődés volt az egyik feltétele. A „Bibó-felejtés” pedig azért tartozott a hatalommal való kiegyezés feltételei közé, mert Bibó ebbe a kiegyezésbe nem fért bele. Bibó István személyéről, gondolatairól, műveiről jószerivel csak abban a harangzúgásban esett szó, amelyet halála hírére és végtisztessége alkalmából kondítottak meg az óbudai temetőben. [...] Ezt megelőzően azonban olyan mély csönd, az elhallgatásnak úgyszólván molekulamentes vákuuma övezte, hogy az párját ritkítja. [...] Könnyű volna egészen egyszerűen azt mondani, hogy persze hogy elhallgatták a Nagy Imre-kormány volt államminiszterét [...]. Aki szeret bús magyar nóták mellett keseregni, az még felteheti a kérdést: miért éppen ő? [...] Miért éppen neki nem sikerült azt a fényes üzletet megkötnie a kegyelmező hatalommal, amelyik üzlet-, sors- és rabtársainak nyugodt munkakörülményeket, világraszóló publicitást hozott, miért? [...] O volt az úgyszólván egyetlen az élve maradottak közül, aki nem tett egyetlen olyan gesztust sem, amit bocsánatkérésnek lehetett volna értelmezni. Ilyenformán a kegyelmezni kívánó hatalom [...] tehetetlenül állt az egyetlen élve maradt becsületes demokratával szemben. Ez azonban [...] a dolognak csupán az egyik része, a hatalom felőli része. [...] Miféle dolog ez a Bibó-felejtés a magyar szellemi élet, a magyar értelmiség részéről? [...] Nagyon nehéz a válasz. [...] Fordítsunk hát egyet a dolgon, és nézzük meg most már a Bibó oldaláról: milyen ember, [...] miféle politikus és micsoda igazságokat kimondó szellemi tényező volt az a Bibó István, aki nem kellett a magyar értelmiségi konszolidációnak. [...] Ez a kiegyező, a saját világszerte csodált konszolidációját frivolon mutogató társadalom [...] éppen arról feledkezik meg, akinek a magyar kiegyezésekről, a jó megegyezések természetéről, az általa, 217 Uo. 111
