Juhász György - Domonkos László (szerk.): Táborszemle. Különbségek, itt és ott - RETÖRKI könyvek 25. (Lakitelek, 2017)
Szalai Attila: Lengyelek, az istenért, hogyan csináljátok?!
Táborszemle Szalai Attila 1952-ben új, sztálinista mintára készült alkotmányt is érvénybe léptettek. Formálisan fennmaradt a többpártrendszer, de a meghagyott két „szatellit párt”, az Egyesült Néppárt (ZSL) és a Demokrata Párt (PD) pusztán látszat-önállósággal rendelkezett: mindkettőnek a vezetőségében a LEMP beépített emberei dolgoztak, s taglétszámukat adminisztratív eszközökkel korlátozták. A törvénytelenségek, a megtorlások, a politikai gyilkosságok 1944-1948 között voltak a leggyakoribbak, csak halálos ítéletekből több mint 2500 született. Ekkoriban indult meg a támadás a lengyel kommunistáknak azon csoportjai ellen, melyek tagjait Sztálin túlságosan önálló gondolkodóknak, nemzeti érzésekkel „fertőzötteknek” tartott, s nyert a lengyel ÁVH teljes függetlenséget a párt ellenőrzése alól. A felső vezetésében és a kötelékében működő szovjet tanácsadók elsődleges szerepet kaptak az ország életének alakításában. A folyamat betetőzésének számított, hogy 1949-ben a lengyel származású Konstanty Rokossowski szovjet marsall megjelent Varsóban, ahol azonnal LEMP KB és PB tagja lett, s beült a védelmi miniszter székébe. Az országot csak 1956 novemberében hagyta el mintegy 500 szovjet beosztottjával együtt, akik addig a Lengyel Néphadsereg és politikai rendőrség soraiban szolgáltak. „Érdemei” közé tartozik, hogy 1944 augusztusában ő volt annak a hadseregcsoportnak a főparancsnoka, amely tétlenül vesztegelt a Visztula jobb partján, nem biztosítva érdemi segítséget a túlparton zajló varsói felkelés számára, amelyet az emigráns kormány Honi Hadserege robbantott ki. Hatesztendős varsói működése idején ott folytatta, ahol 1944-ben abbahagyta: tevékenyen részt vett a lengyel függetlenségi mozgalmak elnyomásában és a szovjet modell bevezetésében minden területen. Leghírhedtebb intézkedései közé tartozott a munkaszolgálatos egységek felállítása, ahová kommunista szemmel társadalmilag és politikailag megbízhatatlan, illetve nyugaton élő családtagjaik miatt gyanúsnak számító férfiak ezreit sorozták be. Mintegy 200 ezren dolgoztak embertelen körülmények között a munkatáborokban, szén- és uránbányákban, kőfejtőkben, ezrével vesztek oda, több tízezren szenvedtek maradandó sérülést. Rokossowski intézkedéseinek elsődleges célpontjai a háború előtti Lengyel Hadsereg, valamint Honi Hadsereg veterán katonái voltak. Az 1956-os poznani felkelés kirobbanásakor ő volt az, aki karhatalmi erőszak bevetését rendelte el, minek következtében 74 polgári személy vesztette életét, és sok százan megsebesültek. A Lengyel Népköztársaság alkotmányát 1952. július 22-én, a „népi” Lengyelország 1989-ig legfontosabb ünnepén, az 1944 júliusában a 74
