Juhász György - Domonkos László (szerk.): Táborszemle. Különbségek, itt és ott - RETÖRKI könyvek 25. (Lakitelek, 2017)
Szeredi Pál: Az egyéniség országa - Magyarország
Táborszemle Szeredi Pál Magyarországon addigra megerősödött a polgári demokrácia koncepciójával fellépő gondolat, mely a nyugati államok társadalommodelljét kínálta az önkényuralmi állam helyébe. Ez a csoport részben a marxista filozófia újragondolásából, részben a jóléti polgári társadalom élményéből táplálkozva a többpártrendszer, a parlamentáris demokrácia és az emberi szabadságjogok évszázados mintáját állította rendszerváltó törekvésének élére. A Kádár-korszak harminc éve alatt viszont a demokratikus szocializmus gondolata is érlelődött. A nemzeti demokraták, megtartva az 1956-os felkelés alapköveteléseit, kiegészítve a korszerű gazdasági és társadalomszervező és építő eszmékkel, egy olyan formációt terveztek, mely mind a nyugati demokráciák, mind a keleti despotikus hatalmi rendszerekkel szakít. Alapja a nemzeti sajátosságokon felépülő, a magángazdaságon alapuló, ám a közösségi tulajdon előnyeit ki és felhasználó gazdaságpolitika, a nemzeti közösség szolgálatába állított politikai gyakorlat, mely nem elsősorban politikai pártok, hanem civil politikai mozgalmak és törekvések alapján szervezi az állam életét. Egy új fogalom: szabad Magyarország 1989-ben megérlelődött a helyzet arra, hogy Magyarország a század történetében negyedszer is megpróbálja elérni nemzeti függetlenségét, és lehetőséget kapott, hogy saját sorsát maga rendezze a népek közösségében. A repedezett szovjet birodalom már nem tudott ellenállni a „szövetséges országok” elszakadási törekvéseinek, a nyugati hatalmak saját viszályaikkal, belső lázongásaikkal voltak elfoglalva. Sajnálatos módon azonban az előző évtizedek felemésztették az állam pénzügyi tartalékait, sőt olyan mértékű adósságot halmoztak fel, mely ellehetetlenítette az újraindulást. Magyarország a csőd szélén állt. A regnáló párt és államhatalom képtelen lévén megoldani a gazdasági válság nehézségeit és tartva a tömegek felháborodásától önkéntesen adta át hatalmát. A magyarországi rendszerváltoztatás tárgyalóasztal mellett ment végbe. Az egypártrendszert reprezentáló Magyar Szocialista Munkáspárt, annyira meggyengült, hogy a tényleges hatalomvesztését már meg sem érte. 1989 októberében csendben kimúlt, magával sodorva majd negyven év zsákutcás történelmének hordalékát, a centralista gazdaságirányítási rendszer versenyképtelenségét, a központosított politikai rendszer rugalmatlanságát, az 314
