Juhász György - Domonkos László (szerk.): Táborszemle. Különbségek, itt és ott - RETÖRKI könyvek 25. (Lakitelek, 2017)
Szeredi Pál: Az egyéniség országa - Magyarország
Az egyéniség országa - Magyarország Magyarország internacionalizmuson alapuló nemzetiségi politika álságosságát, a szocialista realizmuson felépülő sematikus kulturális életet. Hagyatékként megmaradt a magát szocialistának nevező utódpárt, elfoglalva, de tartalommal nem megtöltve egy értéket is közvetítő elnevezést, és teret adva a már tét nélküli anti- kommunista hisztériának. A magyarországi rendszerváltás egyik szimbolikus részlete az 1958- ban politikai eljárás keretében elítélt és kivégzett Nagy Imre képletes újraélesztése. Nagy Imre kommunista volt, 1956-ban a rendpárt elleni reformok élére állt, és hajlandóságot mutatott a népképviseletet biztosító politikai szervezetekkel való párbeszédre és megegyezésre. Mint utolsó miniszterelnök neve összeforrott a népfelkelés és szabadságharc emlékével. A rendszerváltoztató szervezetek nem véletlenül emeltek szót rehabilitációja érdekében, hiszen azzal az 1956-os demokratikus kísérlet újraélesztése is együtt járt. 1989-ben azonban már kevésnek bizonyult az 1956-os elképzelés. Jelképnek megfelelt, gyakorlatnak már nem. Kialakult az a hármas politikai tagozódás, amely összecsapott a választók kegyeiért az egypártrendszert felváltó parlamenti demokráciában. Megszerveződött és elsősorban a fővárosban, nagyobb megyeszékhelyeken megerősödött a liberális eszmevilág képviseletében fellépő, a klasz- szikus polgári demokrácia, a magántulajdon, a piacgazdaság, a többpártrendszerű politikai mezőny, az emberi szabadságjogok és a globális értékek jelszavait meghirdető politikai párt, a Szabad Demokraták Szövetsége. A Magyar Szocialista Párt, alkalmazkodva a helyzethez a demokratikus szocialista programot élesztette újra, de tartalom és hiteles képviselők nélkül, hiszen vezetői és ismert arcai a monolit rendszerben is vezetők voltak, vagy abban váltak politikussá, és csak formális elemeit, de tartalmát nem tudták megjeleníteni a valódi demokratikus szocialista gyakorlatnak. A harmadik erő többfajta csoportból toborzódott. Ezen az oldalon sorakoztak fel a múltjuk tévelygéseit magukkal cipelő történelmi pártok, a Kisgazdapárt és a Magyar Néppártként feléledő Parasztpárt, valamint a nemzeti demokraták politikai mozgalma, a kor követelményeinek megfelelő eszmei tartalommal fellépő és a népképviseleti szerepkörre predesztinált Magyar Demokrata Fórum. Ez utóbbi volt az, amelynek tagjai majd negyven éven keresztül ápolták és fokozatosan korszerűsítették a néppárti gondolatot, a nemzeti keretekben megvalósuló demokratikusan felépülő közösségi társadalomképet, ám amely felemelkedni akarván a pártkeretű küzdelmek
