Juhász György - Domonkos László (szerk.): Táborszemle. Különbségek, itt és ott - RETÖRKI könyvek 25. (Lakitelek, 2017)
Szeredi Pál: Az egyéniség országa - Magyarország
Az egyéniség országa - Magyarország Magyarország rendszere követte. 1949-től megszűnt a demokrácia alapvető intézményrendszere, nemcsak a pártok tűntek el a közéletből, hanem az érdekek artikulá- lására alkalmas szervezetek és közösségek is. Mind a mindennapi életben, mind a gazdaságban, a kultúrában, a művészetekben, a társadalmi kapcsolatokban a központosítás, a hierarchikusan felépülő intézményesített irányítás érvényesült. Nem a hatékonyság, nem az eredményesség, nem a tehetség, hanem a központi hatalomhoz való elköteleződés jelentette az érvényesülés mércéjét. Az ilyen formán eltorzult gazdasági-társadalmi és emberi kapcsolatok lehetetlenné tették a szerves fejlődést, az építkezést, sikerek és kudarcok, remények és kétségbeesések hullámait szabadították az ország lakosságára. A Rákosi Mátyás nevéhez kötött korszak, a bolsevik típusú önkényuralom első korszaka 1949 és 1956 ősze között segítette ugyan az ország háború utáni talpra állását, hozzájárult a közös összefogás gondolatával az rendezett életkörülmények megteremtéséhez, de ugyanakkor elhintette az elégedetlenség és szembenállás csíráját a társadalomban. Az egypártrendszer és a terrorállam szövete 1953-ban meghasadni látszott. Sztálin halála után a kelet-közép-európai államok között Magyar- országon indultak el olyan reformok, melyek bizakodásra adtak alkalmat egy megváltozó, működőképes, valóban a nép hatalmán alapuló társadalom megteremtésére. Nagy Imre rövid életű reformkísérlete arra alkalmas volt, hogy a kétkedés gondolatát, a továbblépés lehetőségének reményét elültesse a gondolkodó emberek fejében, ám a szűk körben, pusztán a kommunista párton belül elképzelt reformjai eleve kudarcra voltak ítélve. A bolsevik típusú párt belső hierarchiája, az ideológiai dogmák merevsége az önmagában való változást kizárta. Külső impulzusra, inspiráló politikai szövetségesekre lett volna szükség. Magyarországon elsősorban a nemzeti demokraták, a népi mozgalom, az ezeket az értékeket magukban hordozó és folyamatosan fejlesztő értelmiségiek bevonásával és helyzetbe hozásával lett volna elképzelhető ez az ideológiai újjászületés. Nagy Imre 1953-ban nem vállalta ezt a szövetséget, 1956-ban pedig - bár akkor már saját maga is sürgette az új gondolat megszületését - a szovjet beavatkozás miatt nem volt ideje azt politikai gyakorlatba átültetni. A mind kultúrájában, mind hagyományaiban, mind jogállami kötődésében Európa nyugati feléhez tartozó Magyarországon nem lehetett meggyökereztetni a keleti szokásokat, felfogást, társadalmi gyakorlatot. Az elnyomószervezetek pillanatnyi eredményeket fel tudtak mutatni, a rettegés és 311
