Juhász György - Domonkos László (szerk.): Táborszemle. Különbségek, itt és ott - RETÖRKI könyvek 25. (Lakitelek, 2017)
Szeredi Pál: Az egyéniség országa - Magyarország
Táborszemle Szeredi Pál elvtelen alkukkal, választási csalással átvette a hatalmat. 1949 őszétől Magyarországon egy olyan, a proletárdiktatúra elemeit magán hordozó autoriter rendszer jött létre, amely az országot a keleti blokkhoz, a szovjet érdekszférához béklyózta. Mind az ideológia, mind a társadalmi berendezkedés idegen volt a magyar nemzet számára. Magyarország elsősorban agrárország volt, a földtulajdon szentsége évszázados gyökerekkel kapcsolódott a magyar vidékhez. A szovjet kollektivizálás nemcsak tönkretette a mezőgazdaságot, hanem a társadalom legnagyobb részét, a vidéken élőket is szembeállította a kommunista rendszerrel. A XX. század a nemzetállamok kialakulásának és megerősödésének korszaka. Európa középső részén ez határozottan és agresszívan jelentkezett. Sok nemzet ekkor szerezte meg függetlenségét, területi integritását. A nemzeti összetartozás érzése, a pozitív patriotizmus azonban számos esetben igazságtalan, nem egy esetben jogtalan, soviniszta lépésekre ragadtatta az újonnan alakult nemzetállamokat. Ráadásul megterhelte a kelet-közép-eu- rópai régiót a bolsevik ideológia megjelenése, gyors térnyerése és a második világháborút követő területi kiterjedése. A kelet-közép-európai államok nemzeti fejlődése 1945-ben végérvényesen utat tévesztett, és ebben közös a sorsuk, ám a társadalom belső mozgásában, a hagyományok érvényesülésében lényeges különbségeket mutat. A nemzetállamok kialakulása során jellemzően háromfajta társadalmi berendezkedés formálódott ki. A parlamentáris demokrácia, amelynek lényege az érdekek és a vélemények minden mesterséges korlát nélküli érvényesülésének lehetősége és a politikai hatalomért folytatott szabad verseny intézményes biztosítása. Ezek a típusú államok leginkább Európa nyugati felén léteztek. A másik tipikus forma az autoriter rendszer, amelyben a demokráciákra jellemző jogok csak kisebb-nagyobb mértékben jelennek meg, és az érdekérvényesítési mechanizmusok sok területen korlátozottak. A harmadik forma a totalitárius állam, az önkényuralom, amelynek legfontosabb ismertetőjegyei az egypártrendszer, a hierarchikusan felépített tömegpártnak alárendelt államélet, az emberi lét minden szféráját szabályozni kívánó hivatalos ideológia és a társadalmat folyamatosan kiszolgáltatott helyzetben tartó terrorrendszer. A kelet-közép-európai államok a XX. században megtapasztalhatták szinte mindegyik államformát. Magyarországon a totalitárius tanácsköztársaságot követő korlátozott parlamentarizmus korszakát újra az önkényuralom 310
