Juhász György - Domonkos László (szerk.): Táborszemle. Különbségek, itt és ott - RETÖRKI könyvek 25. (Lakitelek, 2017)
Riba András László: A párt és Enver - örökre veled vagyunk
A párt és Enver - örökre veled vagyunk Albánia foglalkoznak vele. Érdekes és egyedülálló a kínai-szovjet konfliktusban betöltött szerepe, ezzel a történelem során a „sasok országa” kínai papírsárkányként ugyan, de rövid időre a magasba emelkedett. Enver Hodzsa egyedülálló abban az értelemben, ahogy a hatalma megtartásának érdekében rendkívül ügyesen váltogatta külpolitikai szövetségeseit. Ezzel párhuzamosan sorozatosan leszámolt belső ellenzékével. Hatalomtechnikailag tehát egyedülálló a kommunista vezető működése, de nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy a külpolitikai lavírozással az önizolációig eljutó ország a teljes gazdasági káosz és csőd szélére jutott. A külpolitikai manőverezés hatását kettős nézőpontból érdemes szemlélni: a szövetségesektől az elérhető legtöbb gazdasági segítséget, segélyt, hitelt, technikát kiharcolni, ami az „eredmények” felmutatásával Hodzsa önigazolására szolgál. A Szovjetunióval való szakítás és a Kínával való szövetség volt az utolsó előtti lépés az önizolációs politika előtt. A váltás körülményeinek vizsgálata egy sajátos nézőpontból adhat keresztmetszetet a világkommunizmus egységének megroppanásáról a két kommunista kolosszus között lavírozó Albánia szerepe révén. Az AMP- ben és a KKP-ben is az a vezetés maradt hatalmon, amely maga is elkövette az SZKP 20. kongresszusán keményen bírált sztálini hibákhoz, bűnökhöz hasonlókat. Kényszerűségből eleinte Pekingben és Tiranában is alkalmazkodni próbáltak az új irányvonalhoz, de miután Mao Ce-tung és Enver Hodzsa is leszámolt belső ellenzékével, híveikkel ellentámadásba lendültek, és visszatértek a korábbi, dogmatikus irányvonalhoz és módszerekhez. Kínának óriási méretétől függetlenül a kommunizmus vezető szerepéért folyó küzdelemben szövetségesekre volt szüksége. Törekvései néhány kisebb ázsiai párttól és Albániától eltekintve nem voltak sikeresek. Albánia jelentősége abban jelölhető meg, hogy a kínaiak egy időre szert tettek európai „hídfőállásra”. Enver Hodzsa hatalmát a hruscsovi politika komolyan megingatta, ebből a kényszerből csak kínai patrónusa által kerülhetett ki kedvezően. Aligha valószínű, hogy egyedül képes lett volna a szovjet érdekek útját keresztezni, figyelembe véve, hogy komoly belső ellenzéke is volt. Mindezektől függetlenül példa nélküli, hogy egy ilyen kis ország vezetője Enver Hodzsáéhoz hasonló szerepet valaha is betöltött volna a Szovjetunióval szemben. Ez talán az egyik legérdekesebb hatalmi-politikai jelensége a hidegháború és a kommunizmus történetének. Albánia 1976. december 28-án fogadta el új alkotmányát, amely törvényesen rögzítette az AMP vezető szerepét és a vallásszabadság tilalmát. Az állam új elnevezése Albán Szocialista Népköztársaság lett. Az alkotmányban megfogalmazták, hogy minden földet államosítottak, ennek 293
