Juhász György - Domonkos László (szerk.): Táborszemle. Különbségek, itt és ott - RETÖRKI könyvek 25. (Lakitelek, 2017)
Riba András László: A párt és Enver - örökre veled vagyunk
T áborszemle Riba András László megfelelően csak állami gazdaságok és termelőszövetkezetek léteztek. A magántulajdonban levő földet a ház körüli kertekre redukálták. A nehéziparra koncentráló gazdaságirányítás szellemében 1978-ra részlegesen elkészült az elbasani (A Párt Acélja nevű) acélkohászati kombinát, amely 12 ezer munkásával Albánia legnagyobb ipari üzeme lett. Ezt még a Szovjetunió, majd Kína segítségével kezdték építeni, de teljesen sohasem készült el. A társadalom szociológiai struktúrája 1979-re a munkásosztály növekedésével és a parasztság csökkenésével írható le. A hodzsai irányvonallal szemben lényegében nem alakulhatott ki politikai-társadalmi ellensúly. 1972-ben állították fel az Albán Tudományos Akadémiát, amelyhez az 1957-ben alapított Tiranai Egyetem kutatóintézeteit rendelték. Mivel Kína volt továbbra is Albánia fő szövetségese, ennek megfelelően Albániában több ezer kínai szakértő tevékenykedett, akik vízierőművek és vasművek építésében működtek közre. 1975-re azonban Kína nem tudta az addigi mértékben hitelezni Albániát, és a kölcsönök törlesztését kérte az albán vezetéstől, akik azonban nem tudtak és nem is akartak fizetni. Kína ezt követően először csökkentette, majd 1978-ra leállította a szállításokat. Az albán-kínai kapcsolatok leépülésének döntő oka mégis a politikai koncepciók megváltozásában keresendő. Albánia továbbra is sztálinista irányával haladt, míg 1976-ot, vagyis Mao Ce-tung halálát követően Kínában reformtendenciák érvényesültek. Az AMP 1976. novemberi VII. kongresszusán az albán vezetés revizionistának minősítette Kínát, vezetését pedig kapitalista orientációval vádolta, különösen annak amerikai kapcsolatai okán. Az albán vezetés által hangoztatott önerőre támaszkodás elve valójában a retorikában érvényesült csak, egészen a Kínával történő szakításig. Mivel azonban az utolsó nagy szövetséges által nyújtott gazdasági természetű segítség megszűnt, elkerülhetetlenné vált egy aktívabb, a nemzetközi környezetre érzékenyebb gazdaságpolitika. Ehhez pedig nyitásra volt szükség, legalábbis a külpolitikában. Réti György 1975-1979 között Tiranában teljesített külszolgálatot, könyvében ismerteti, hogy az 1976-os alkotmány 28. cikkelye megtiltotta koncessziók nyújtását, közös gazdasági vagy pénzügyi vállalatok létesítését és hitelek elfogadását „burzsoá vagy revizionista országoktól”. A kialakult helyzetben ez meglehetősen nehezítette az együttműködést szinte a világ összes országával. A bekerítettségi pszichózis fokozásaként a ’70-es évek végén nagy bunkerépítési kampány kezdődött Albániában. Az elszigetelődés, a sokszor hangoztatott teljes izoláció gazdasági értelemben azonban 294
