Juhász György - Domonkos László (szerk.): Táborszemle. Különbségek, itt és ott - RETÖRKI könyvek 25. (Lakitelek, 2017)
Riba András László: A párt és Enver - örökre veled vagyunk
Táborszemle Riba András László évfordulója alkalmából amnesztiát hirdettek, amelynek keretében 1211 bebörtönzött személyt engedtek szabadon. Az ötvenes évek első felében, Sztálin haláláig (1953. március 5.) az Enver Hodzsa vezette csoport kezében voltak a legjelentősebb pozíciók a hatalmi elitben. Hodzsa célja a sztálini totalitárius modell kiépítése és megszilárdítása volt. Politikai berendezkedésként az egypártrendszert vezették be, az 1948-as kongresszuson az albán kommunista párt felvette az Albán Munkapárt nevet. Az esetleges ellenállást csírájában, a sztálini éleződő osztályharc elmélet alapján, politikai tisztogatásokkal kezelték. Ennek elszenvedői az 1944^15 előtti hatalmi csoportok képviselői (világi és egyházi arisztokrácia, vállalkozói rétegek, katonai és közigazgatási bürokrácia) mellett a mezőgazdasági átszervezéssel egyet nem értő paraszti rétegek, a munkásosztály és az értelmiség egyes csoportjai és a párt számos tagja volt. 1950. április 1-jén az AMP KB elrendelte minden tag és tagjelölt pártokmányának felülvizsgálatát. A tagrevízió 1951 szeptemberéig tartott, és a párttagok 8 százalékát kizárták. Ezek elsősorban olyan párttagok voltak, akik a Jugoszláviával való kapcsolat idején léptek be a pártba. A gazdaság terén folytatódott a nehézipar gyorsított ütemű fejlesztésére koncentráló, tervutasításos gazdaságpolitika. Ennek szellemében indult meg az első ötéves terv is (1951-1955). 1950-ben az ipari termelés négyszerese volt az 1938-asnak. Albániában, amely alapvetően agrárstruktúrájú volt, 1938-ban a lakosság 89 százaléka dolgozott a mezőgazdaságban. Hozzávetőlegesen 150 ipari üzem működött, amelyek fele kevesebb mint tíz főt foglalkoztatott. A nettó árutermelésben az ipar részesedése csak 4,5 százalékos volt. Albániában a második világháború végén még nem volt vasútvonal. A nagyléptékűnek tűnő fejlődés azonban igen alacsony szinthez képest következett be, és a gyenge minőség, valamint a szakértelem hiánya az általánosan jellemző. Az agrárszektor erőszakos eszközökkel folytatott átszervezésének folytatása, a mezőgazdasági eszközök államosítása nehézségekbe ütközött, mivel a kommunisták a parasztság többségének ellenállásába ütköztek, a nagyüzemi termelés feltételei pedig hiányoztak. A társadalom tudatának alakítására a hatalom nagy hangsúlyt fektetett a kulturális területekre, a szocialista kultúra kialakítását tűzte ki célul. Az oktatás általánossá tétele az albánok számára hihetetlen lépést jelentett, hiszen az alulképzettség mellett még nagyobb probléma volt a széles körű analfabetizmus. 1938-ban a középiskolai képzésben részesülők száma 1700 volt, 1950-re ez a szám elérte a 6 800 főt.
