Juhász György - Domonkos László (szerk.): Táborszemle. Különbségek, itt és ott - RETÖRKI könyvek 25. (Lakitelek, 2017)
Riba András László: A párt és Enver - örökre veled vagyunk
A párt és Enver - örökre veled vagyunk Albánia minősültek, mivel a háború előtti társadalmi berendezkedés elitjéhez tartoztak. A legtöbb ilyen család egyébként vagy elmenekült az országból, vagy internálták őket. A Sigurimi munkatársai a következő kategóriákban dolgoztak: rezidensek - ügynöki hálózatok kialakítása és működtetése; ügynökök (titkos munkatársak); magánszemélyek, akik titkos célokra rendelkezésre bocsájtották ingatlanjukat. Hasonlóan más szocialista országokhoz, Albániában az AMP tagja nem lehetett - vagy csak a pártvezetés hozzájárulásával - a politikai rendőrség munkatársa. A Sigurimi kereteiben működtek az olyan speciális területek is, mint a cenzúra, a börtönök és munkatáborok. A Sigurimi minden munkahelyen és minden vidéki körzetben (rreth) jelen volt. Az összes külföldön működő albán szerv és szervezet - diplomácia, kereskedelem stb.-is az állambiztonsági szervek felügyeletével működött csakúgy, mint az állami intézmények és a vállalatok. A pártvezetők védelmének biztosítására az 1980-as években öt gépesített katonai egység állt a Sigurimi rendelkezésére. A ’80-as években az állambiztonsági dolgozók száma meghaladta a 10000 főt, a határőrség létszáma, amely szintén a Sigu- rimihez tartozott, a 7000 katonát. Az állambiztonság mellett fontos szerepet töltött be a „néprendőrség”. Ezt 1945. október 6-án hozták létre eredetileg azzal a céllal, hogy a tanácsok védelmét lássák el. 1946 decemberében átformálták a néprendőrséget, és az a Belügyminisztérium alárendeltségébe került. A háborút követő években még szolgáltak Zogu idejéből való tisztek is, akik a Néprendőrség fiatal generációját kiképezték. A szervezet öt divízióba volt tagolva, és nem tartozott feladatai közé a politikai bűncselekményekkel kapcsolatos tevékenység. A háborút követő években a kommunista rezsim az elnyomás eszközeként alkalmazta a munkatáborokat. A politikai okokból internáltak száma 1947-ben 1272 főre tehető, az áldozatok köre a két háború közti tisztviselők, a korábbi politikai elit vagy földbirtokos rétegek tagjaiból tevődött össze. Ok voltak a „nép ellenségei” (armiq te popullit). Ezen rétegek gyermekei csak általános iskolai oktatásban részesülhettek, a továbbtanulás lehetőségét megvonták tőlük. Az 1960-as évekre a társadalomban lényegében nem volt lehetőség ellenállásra vagy ellenzéki tevékenység szervezésére alkalmas erőcsoport kialakítására. Ez az elnyomó politika sikere volt. 1945 és 1956 között - ekkor Albánia lakossága kevesebb mint 2 millió - 80 ezer embert bör- tönöztek be politikai okokból, közülük 16 ezer vagy a börtönben halt meg, vagy kivégezték. Az albán kommunista rezsim egész története alatt 5487 embert, köztük 450 nőt végeztek ki. 1962-ben Albánia függetlenségének 50. 287
