Juhász György - Domonkos László (szerk.): Táborszemle. Különbségek, itt és ott - RETÖRKI könyvek 25. (Lakitelek, 2017)
Riba András László: A párt és Enver - örökre veled vagyunk
Táborszemle Riba András László vagy nem illeszthető be Albánia, vagy a kidolgozott modellek minden kategóriájába beilleszthető. A kortárs albán történetírás azonban mégis úgy tekint saját nemzeti mozgalmára - bár jelentős időbeli eltolódással valósult meg mint a többi balkáni nép. Történetírásuk szerint tehát Albánia része a balkáni nemzeti mozgalmak általános történetének. Általánosítható megállapítás Albánia későbbi korszakainak vizsgálatához, hogy a kidolgozott teoretikus megközelítések és módszertani keretek koordinátarendszereihez képest az albánok esetében számos és meghatározó különbség áll fenn. Az Albániát bemutató fejezet szerkezete és tartalma elsősorban a két alapvető megközelítés elegyítésére tett kísérlet, vagyis a nemzetközi - (a) jelentős világ- és európai események; (b) kommunista világmozgalom meghatározó változásai) - folyamatokhoz való albán viszonyulásokat, illetve a mindezek kölcsönhatásában párhozamosan zajló önálló albán történetet mutatjuk be vázlatszerűen. A meghatározó különbségekre a dolgozat egyes témáinál, motívumainál térünk ki röviden. A XX. századi albán történelmet feldolgozó nemzetközi (főként német, angol, amerikai, kanadai stb.), valamint magyar munkák felépítése és szerkezete a megközelítés nehézségeiről árulkodik. Az albán történelmet illetően fokozottan érvényesül bizonyos „történet a történetben”-hatás. A más európai államok esetében hosszúnak nevezett XIX. század az albánok számára egy ötszáz éves török uralom alatti létformában ért véget. Az első világháborút közvetlenül megelőző időszakban a rendkívüli fejletlenség és elmaradottság nem a kapitalista gazdasági berendezkedés és a parlamentáris monarchia fejletlenségét jelentik, hanem ezek hiányát, sőt ezek előfeltételeinek hiányát is. A független Albánia lényegében és nem túlzóan leegyszerűsítve nagyhatalmi érdekek szerint, félfeudális prekapitalista országként jött létre. A nemzetközi politika végletekig fokozódása közben az önálló albán állam(iság) a húszas és harmincas években életképtelennek bizonyult. Vilmos fejedelem fél éves uralkodása után az első világháborút követően a Delvina-kormány tevékenységén keresztül, Ahmed Zogu „királydiktátor” elmenekülésével jutunk el a második világháborúig, amelynek során az olasz megszállást majd német váltja fel Albániában. Amíg tehát a XIX. században egymás után alakultak meg az önálló balkáni nemzetállamok, az albánok ugyanakkor még az Oszmán Birodalmon belüli autonómiáig sem jutottak el. A Prizreni Liga által képviselt függetlenedési törekvéseket a Porta elnyomta, de az elgondolás a századfordulón új erőre kapott, hívei megalakították a Pejai Ligát, amelynek tevékenysége által 278
