Juhász György - Domonkos László (szerk.): Táborszemle. Különbségek, itt és ott - RETÖRKI könyvek 25. (Lakitelek, 2017)
Riba András László: A párt és Enver - örökre veled vagyunk
A párt és Enver - örökre veled vagyunk Albánia a Porta már albán fegyveres ellenállásokba ütközött. Az 1908-as Monastir- ban megtartott konferencia alapvetően kulturális kérdések megtárgyalásával az identitás erősödéséhez járult hozzá. Egyes albán körök nagy reményeket fűztek az ifjútörök forradalom eredményeihez, azonban hamar világossá vált számukra, hogy az események valódi célja a Birodalom fenntartása. A törökök intézkedései ellen 1910-1912 között több lázadás tört ki, végül a balkáni háborúk elkerülhetetlenné tették a Birodalom felbomlását. Az Albániával szomszédos fiatal balkáni államok - Szerbia, Görögország, Montenegró - törekvései ekkor arra irányultak, hogy megszerezzék az albánok lakta területeket. Ebben a történelmi helyzetben kiáltották ki 1912. november 28-án Albánia függetlenségét Vlorában. Az Anglia, Franciaország, Oroszország, Olaszország, Ausztria-Magyarország részvételével megtartott londoni nagyköveti konferencia 1913-ban Albániát szuverén fejedelemségnek ismerte el. Határait az 1913. december 17-ei firenzei jegyzőkönyv véglegesítette. A nagyhatalmak az Osztrák-Magyar Monarchia jelöltjét, Wilhelm zu Wied herceget nevezték ki Albánia fejedelmévé, az első világháború során Albánia azonban a nagyhatalmak marakodásának tárgya lett. Wied fejedelem távozni kényszerült, a háború végét a „független Albánia” Turhan pasával az élen mint olasz protektorátus fejezte be. Miután Lushnjában kimondták a fejedelemség megszűnését, 1920 márciusában Tirana székhellyel megalakult a Delvina-kormány, Olaszország pedig elismerte Albánia területi függetlenségét, megváltoztatva a párizsi béketárgyalások addigi menetét. Az ezt követő időszakot a belpolitikai összevisszaság jellemezte, amelyben Ahmed Zogu jelentős szerepet játszott. Az 1924-es polgári demokratikus forradalmat követően, a Fan Noli vezette kormány alig fél évig működött. 1925 januárjában Zogu köztársasági elnökké választatta magát, a nem sokkal később elfogadtatott alkotmány pedig teljhatalmat biztosított számára. A rendkívül elmaradott ország modernizálását külföldi tőke bevonásával kívánta volna elérni, de ez nem sikerült, mivel a haszon nagy része nem maradt az országban. Olaszországgal kialakult egy rendkívül szoros együttműködés, Albánia gyakorlatilag olasz protektorátusként létezett. Zogu 1928 szeptemberében - Mussolini támogatását elnyerve - Albániát királysággá, önmagát királlyá kiáltatta ki. Uralkodása alatt az albán-olasz kapcsolatok különböző szerződések által egyre szorosabbá váltak. 1939. április 5-én az olasz kormány olyan ultimátumot küldött Zogunak, amelynek elfogadása de jure is rögzítette volna a kialakult viszonyokat. Zogu ezt nem fogadta el, elmenekült Albániából. Ezt követően 279
