Juhász György - Domonkos László (szerk.): Táborszemle. Különbségek, itt és ott - RETÖRKI könyvek 25. (Lakitelek, 2017)
Botlik József: Drúzsba kötve
Táborszemle Botlik József repülőgépekről ledobott ejtőernyős osztagokkal és hadianyaggal támogatták. Emiatt augusztus 10-én kormánycsapatokat vetettek be ellenük, melyek hadműveleteit a saját tisztjeik akadályozták. A pozsonyi kormányzat két nap múlva, 12-én kihirdette a rendkívüli állapotot. Az egyik partizánosztag 1944. augusztus 27-28-án, a liptói Rózsahegy városkában a laktanya katonáival együtt átvette a hatalmat, és több tucat helyi német lakost lemészároltak, akik szlovák állampolgárok voltak. A közeli Turócszentmártonban egy másik csapatuk elfogott egy 25 tagú német küldöttséget, és annak minden tagját megölte. Emiatt Jozef Tiso államelnök kérésére augusztus 29-én hajnalban a Wehrmacht alakulatai megkezdték Szlovákia megszállását. Az ellenállást titokban szervező szlovák főtisztek Katonai Központja csoportosulás, a londoni emigrációs vezetés és Benes szándékai ellenére, a kommunista irányítású Szlovák Nemzeti Tanács - alel- nöke és belügyi megbízottja Gustáv Husák (1913-1991) - augusztus 29-én Golian alezredes közreműködésével kirobbantotta a felkelést Besztercebányán. Az SZNT szeptember első napján kiadott nyilatkozata és 1. számú rendeleté szerint „mint a szlovák nemzet egyedüli jogos képviselője” vette át „a teljes törvényhozó, kormány- és végrehajtó hatalmat” egész Szlovákiában. Az SZNT már a felkelés kezdetén, 1944. szeptember 6-án kelt 6. számú törvényerejű rendelete betiltotta azokat a szlovákiai német és magyar iskolákat, amelyeket 1938. október 6-a után létesítettek. Ugyanezen jogszabály intézkedett - azonos időponttól - az előbbi két kisebbség templomaiban az anyanyelvű istentiszteletek megszüntetéséről. Az SZNT ezt követően Esterházy János szlovákiai Magyar Pártját és a magyar egyesületeket is felszámolta. Közben Londonban Benes és emigráns kormánya, valamint szakértőik folyamatosan dolgoztak a csehszlovákiai kisebbségek teljes jogfosztásáról szóló rendeleteken. Az elkészült jogszabályokkal kapcsolatos határozatot Benes 1944. szeptember 4-én írta alá, amelyet azonban - Nagy-Britannia kérésére - csak egy év múlva tettek közzé. A felkelés csak az ország középső részére terjedt ki, mert a nyugati részen állomásozó szlovák katonai egységek hűségesek maradtak a Ti- so-kormányzathoz. Keleten az Eperjesre összevont két hadosztály - miután parancsnoka, Viliam Talsky repülőgéppel a lengyelországi szovjet főhadiszállásra utazott - viszont vezető nélkül maradt, és a németek előtt letette a fegyvert. Ezzel a felkelés elveszítette fő erejét, és az arcvonal megnyitása a Vörös Hadsereg előtt nem sikerült. Az ellenállás központját emiatt Besztercebányára helyezték át. Tiso elnök továbbra is kitartott Németország mellett,
