Juhász György - Domonkos László (szerk.): Táborszemle. Különbségek, itt és ott - RETÖRKI könyvek 25. (Lakitelek, 2017)
Botlik József: Drúzsba kötve
Drúzsba kötve Csehszlovákia és a segítségét kérte. A harcokban a Wehrmacht mellett a szlovák hadsereg kormányhű része és a Hlinka Gárda vett részt. A Kárpátok térségére egyre erősödő szovjet katonai nyomás, a Besztercebánya körüli hegyvidéken az amerikai és szovjet légierő támadásai és az október 6-án indított kárpát-duk- lai hadművelet (mely jelentős német haderőt vont el a felkelők elleni harcoktól) következtében a felkelők két hónapig tudtak kitartani. A szlovák szakirodalom szerint a felkelésben kb. 50-60 ezer katona és kb. 18 ezer partizán vett részt, a német források szerint csak kb. 14500 fő, illetve kb. 2500 gerilla. Miután a német csapatok október 24-én elfoglalták Breznóbányát, 26-án Zó- lyomot, 27-én Besztercebányát, a megmaradt fölkelő csoportok a hegyekbe menekültek. A zempléni Nagybukóc községben egy német katonai alakulat november 3-án elfogta az ellenállás két vezetőjét Ján Goliánt és Rudolf Viest (1890-1945) tábornokot, akiket Berlinben hadbíróság ítélt halálra, majd a flossenbürgeni KZ-lágerben kivégezték őket. Az összecsapásokat mindkét részről erőszakos cselekmények kísérték: amíg a németek és a szlovák kormány erői a felkelést támogatók ellen, addig a partizánok a német kisebbségi lakossággal szemben követtek el súlyos bűntetteket. A harcok során kb. 12 ezer polgári személy vesztette életét, közülük 2400-at a felkelők öltek meg. Fontos rámutatni, hogy az események során szlovákok fordultak egymással szembe, amely sokak számára napjainkban is elfogadhatatlan. Egyes nézetek szerint a gyilkosságokat kizárólag a kommunista partizánok vagy a német SS-alakulatok követték el. Közvetlenül Szlovákia német katonai megszállása után, 1944 őszén megtörtént a zsidóság elhurcolásának második szakasza, amelynek kb. 13 ezer ember esett áldozatul. A német Biztonsági Szolgálat (Sicherheitsdienst) rendőri egységei, valamint a Hlinka Gárda Készültségi Alakulatai viszont közel ezer zsidót végeztek ki szlovák területen. A későbbi kommunista Csehszlovákiában kiemelt fontosságot tulajdonítottak a szlovák nemzeti felkelésnek, ugyanis ezzel igyekeztek tisztára mosni az 1938. szeptemberi müncheni egyezmény utáni években a cseh és szlovák országrész szégyenteljes világháborús szerepét, Németország teljes kiszolgálását. Az eseményekben ezért felnagyították a kommunista partizánok tevékenységét, a szlovák hadsereg és a polgári ellenállás szerepét viszont a végletekig kicsinyítették. Elsősorban a szlovák vezetőknek és a Szlovák Nemzeti Tanácsnak volt szüksége a felkelésre, hogy a békeszerződésekben ne a vesztesek közé sorolják be Szlovákiát. A cseheket eközben sikerült arra kényszeríteniük, hogy külön népnek ismerjék el a szlovákságot, amelynek a 27
