Juhász György - Domonkos László (szerk.): Táborszemle. Különbségek, itt és ott - RETÖRKI könyvek 25. (Lakitelek, 2017)
Zsebők Csaba: A leghűségesebb csatlós
A leghűségesebb csatlós Bulgária Az 1920-as évek végére magára talált a földműves szövetségi politika. A későbbiekben két földműves szövetségi alakulat vált jelentőssé: a centrista polgári erők szövetségeseként a Vrabcsa-szárny, valamint a baloldali orientációjú Pladne-csoport. Utóbbiból az 1940-es évekre a kommunistákkal társutas szervezet lett. A kormányzó Egyetértés a gazdasági világválság hatásait nem tudta megfelelő módon orvosolni. Közben a kormánypárton belül az „erős emberek” körül „belső pártok” alakultak ki. 1930-ban az egyiknek a vezetője, a korábbi miniszterelnök, Cankov is bekerült a Ljapcsev-kormányba, ami annak megosztottságát csak növelte. Az 1931-ben megejtett választásokon ilyen körülmények között mérette meg magát az Egyetértés. A Demokrata Párt a földműves szövetségiek Vrabcsa-szárnyával összefogva koalíciót alkottak Népi Blokk névvel, ehhez pedig csatlakoztak a nemzeti liberálisok és a radikálisok is. Ez az ellenzéki tömb győzött, a szavazatok közel 48 százalékával. A nyolc évig kormányzó Demokratikus Egyetértés viszont csupán 30 százalékon végzett. Kispárttá süllyedtek a szociáldemokraták, és jelentős - bár az Egyetértésnél kisebb - középerővé vált a szélsőbaloldali Munkáspárt. A Ljapcsev-kabinetet így demokratikus módon sikerült leváltani, az új - demokrata, Vrabcsa-párti, nemzeti liberális és radikális koalíciós - kormány élére pedig a veterán politikus, Alekszandar Malinov került. Ám pár hónap múlva lemondott posztjáról; a miniszterelnöki székbe Nikola Musanov ülhetett. Az új kormányfőnek széthúzó koalíció élén kellett lavíroznia, a mélyülő gazdasági válság és egyrészről a szélsőbaloldal, másrészről a szélsőjobb aktivitása közepette. A Munkáspártot, illetve a kommunista mozgalmat 1933-ra sikerült legyengítenie a kormányzatnak, ám a több formációból álló szélsőjobboldal megerősödött. Az 1931-es választási vereség után a széteső Egyetértésből egy év múlva kivált Cankov új formációja, a Népi Szociális Mozgalom, amely igazán gyorsan tudta bővíteni a tagságát, jóllehet az NSZD bázisát a városi értelmiség adta. Hasonlóképpen értelmiségi támogatói lettek a Zveno körnek. A különféle pártok tagjaiból összeálló politikai csoport elutasította a pártokráciát s a demokratikus parlamentarizmust. E politikai nyomásgyakorló csoport célként határozta meg, hogy a hatalmat a bolgárság intellektuális elitje szerezze meg. A Zveno igen komoly partnert talált a hadseregben, illetve az újra aktivizálódó Katonai Szövetségben. Ez utóbbi részéről a Kimon Georgiev és
