Juhász György - Domonkos László (szerk.): Táborszemle. Különbségek, itt és ott - RETÖRKI könyvek 25. (Lakitelek, 2017)
Beke Mihály András Mikor lesz vajon szobra Ceausescunak?
1 Táborszemle Beke Mihály András Ellenpontok, meg a Balázs Sándor kolozsvári filozófus nevéhez kötődő, kevésbé ismert Kiáltó szó. A nagyromán nacionalista sztálinizmus a Ceauşescu-diktatârâval a nyolcvanas évek közepére teljesedett ki igazán. És mivel a román köztudatban gyökeret vert történelmi doktrína alapján indokoltnak is tűnt a nagyromán projekt, a román nemzeti egység megkésett, ezért erőltetett ütemű, agresszív megteremtése a románság lelkében a Ceauşescu-fâle, a marxista máz alól cinkosan kikacsintó, végül azt teljesen levetkező nagyromán nacionalizmus nem is okozott volna túl nagy törést, ha a gazdasági prioritásokat domináló, a gazdasági érdekeket is felülíró nemzetpolitika végül nem vezetett volna a tömegek végletes elnyomorodásához. Az elvakult küldetéstudat, a minden kontroll nélküli önkény már a román nemzeti sérelmeket és főként gazdasági érdekeket sem vette számításba. Románia a függetlenség bűvöletében visszafizette ugyan az ország összes adósságát, de ezzel gyakorlatilag lenullázta a román gazdaságot, és az éhezésig sanyargatta a román népet. A diktatúra - természete szerint-az ideológiai hivatkozásul szolgáló, az őt legitimáló nemzet ellen fordult. A diktatúrát legitimáló nagyromán projekt láthatóan kompromittálódott. Vége (?) Ma már úgy fest, a nagyromán projekt eredményes volt, az etnikai homog- enizálás folyamata a vége felé tart. A németség és a zsidóság maga tömeges emigrációjával elősegített megvalósulását. 1930-ban még a lakosság 4 százalékát tette ki a zsidó közösség, 1992-re mindössze 8955 személy maradt belőlük. 1966-ban Romániában a lakosság 2 százaléka, 382595 személy volt német, 2011-re 36000 maradt belőlük. A legnagyobb ellenség, a magyarok lélekszáma 1977-ben még 1 670568 volt, 2011-re számuk 1 227600- re csökkent az alacsony természetes népszaporulat, a tömeges kivándorlás eredményeként. Mára Kolozsvár „románabbá vált, mint Bukarest volt egy évszázaddal ezelőtt” (Boia). A prognózisok szerint a demográfiai hanyatlás természetes hatványozott felgyorsulása folytán egy emberöltő múlva Románia színtiszta román lesz. A sikeresnek ígérkező etnikai homogenizálás mellett azonban megjelentek és mélyülni látszanak a regionális-társadalmi repedések. E tekintetben 240
