Juhász György - Domonkos László (szerk.): Táborszemle. Különbségek, itt és ott - RETÖRKI könyvek 25. (Lakitelek, 2017)
Beke Mihály András Mikor lesz vajon szobra Ceausescunak?
Táborszemle Beke Mihály András Ceauşescu a 60-as években befejezte Románia aktív részvételét a Varsói Szerződésben. 1968 nyarán elítélte Prága szovjet megszállását. (Az persze csak legenda, hogy megtagadta volna a részvételt, valójában nem is kínálták fel neki a csatlakozás lehetőségét. Szemtanúk beszámolója szerint a bukaresti szovjet nagykövetség futárja a bevonulás hajnalán a Központi Bizottság portáján adta le a bevonulásról tájékoztató feljegyzést...) A román pártvezetés megriadt, maga is tartott egy hasonló szovjet megszállásról, ezért kegyes gesztusokkal maga mellé állította a román értelmiséget. Udvarló körútra indult Erdélybe, hogy megnyugtassa és megnyerje magának a magyarságot, különösen az értelmiséget. Egy az 56-os magyar forradalomhoz hasonló belső rebellió nagyon rosszul jött volna... A Csíkszeredái nagygyűlésen Ceauşescu, életében talán először és utoljára, magyarul is megszólalt, magyarul éltette a Román Kommunista Pártot. Mindez jól jelzi, hogy Ceauşescu tudatában volt annak, mennyire kardinális kérdés a magyar-román viszony, az erdélyi magyarság ügye. Az erdélyi magyar értelmiség persze, és ezt őszintén tette, elítélte Prága megszállását. Ezzel közvetve Ceauşescu mellé állt. Bizonyára ettől a gesztustól nem teljesen függetlenül ezután nemzetiségi intézmények sora jött létre: a Kriterion könyvkiadó, a román televízió magyar szerkesztőségre, A Hét című hetilap, magyar közművelődési egyesületek alakultak, szinte minden erdélyi megyeszékhelyen visszaállították a korábban elsorvasztott önálló magyar iskolákat, gimnáziumokat. És bár 1968 júniusában Ceauşescu még elutasította a magyar kisebbségnek egy új nemzetiségi statútumra irányuló kérelmét és a magyar nyelvű oktatással kapcsolatos további engedményeket, októberben már a kisebbségek nyelvhasználati jogának a kiterjesztése mellett foglalt állást. Aztán a közvetlen veszély elmúltával újra előtérbe került a nagyromán projekt. Az 1969. augusztus 6-ai X. pártkongresszuson Ceauşescu bevezette a „társadalom homogenizálásának” a fogalmát, amelyen ő valójában etnikai homogenizációt értett. A magyarságot ez már nem érte teljesen váratlanul. Hiszen addigra, már 1967-ben, végleg felszámolták a korábban megcsonkított Maros-Magyar Autonóm tartományt, tovább folyt a magyar iskolák jelentős részének, köztük a kolozsvári Farkas utcai református kollégiumnak az elsorvasztása. Dübörgött a nagyromán projekt. Akkoriban az erdélyi magyar értelmiség egy szalmaszálba kapaszkodott: Ceauşescu több ízben is arról beszélt, hogy még hosszú ideig megmaradnak a nemzetiségek sajátos vonásai, a nemzetiség addig marad fenn, 234
