Juhász György - Domonkos László (szerk.): Táborszemle. Különbségek, itt és ott - RETÖRKI könyvek 25. (Lakitelek, 2017)

Beke Mihály András Mikor lesz vajon szobra Ceausescunak?

Táborszemle Beke Mihály András önállóságra alapozott, alternatívákban gondolkodó politikai mozgásoknak. A Dej vezette elit könnyedén felszámolta a szembenálló társadalmi csoporto­kat, miközben óvatos, kiigazító intézkedésekkel csökkentették a társadalmi feszültségeket. Balogh László pontos diagnózisához talán azt tehetnénk még hozzá, hogy az erősödő nacionalizmus is erőteljesen hozzájárult a politikai feszült­ségek enyhítéséhez, egyúttal lefegyverezte a kritikus értelmiséget. És nem mellőzhető az ortodox egyház szerepe sem, amely - a szembenállást válasz­tó többi egyháztól eltérően - hagyományos módon behódolt a mindenkori hatalomnak, így a kommunista vezetésnek is a szövetségesévé vált, minimá­lis platformot sem kínált az ellenállásra. Ilyenformán egy a magyarországihoz hasonlítható forradalomra Romá­niában, különösen a románság részéről, nem volt semmi esély. 1956 és utána Az 1956-os magyar forradalom ismét a magyar-román viszonyt állította a román politika fókuszába. Románia volt az egyedüli kommunista ország, amely nyomban felajánlott fegyveres részvételét a magyar forradalom le­veréséhez. És bár ezt Moszkva nem fogadta el, a későbbi rendcsinálásban magyarul tudó román belügyes tisztek aktívan részt vettek. Románia azzal is támogatta a felálló Kádár-kormányt, hogy megszerkesztették, kiadták és Magyarországon terjesztették a bukaresti Előre című napilap magyarországi mutációját. A román hatóságok véresen megtorolták a romániai rokonszenv meg­nyilatkozások minden formáját: sokéves börtönbüntetés járt azért, ha valaki éjszaka röpcédulákat ragasztott, de azért is, ha verset mondott a Házsongárdi temetőben. A bukaresti pártvezetés pontosan érzékelte a veszélyt: az erdélyi magyarság számára a magyar forradalom meghozta a lelki-szellemi azono­sulás pillanatát. Az erdélyi magyarság feléledő nemzeti érzelmeitől megriadt bukaresti vezetés valójában a nemzet sorsával való azonosulást szankcionál­ta. Az ’56-os magyar forradalom vérbe fojtása, majd különösen a Dej által vezetett bukaresti kommunista hatalmi elit 1957. júniusi győzelmét köve­tően a nagyromán projekt a legnagyobb fokozatba kapcsolt. „1957. június és 1965. március között a sztálini totalitárius modell teljes kiépítése (pl. a 228

Next

/
Oldalképek
Tartalom