Juhász György - Domonkos László (szerk.): Táborszemle. Különbségek, itt és ott - RETÖRKI könyvek 25. (Lakitelek, 2017)
Beke Mihály András Mikor lesz vajon szobra Ceausescunak?
Mikor lesz vajon szobra Ceauşescunak? Románia mezőgazdaság tulajdoni viszonyainak szocialista alapokra helyezése) a román nacionalizmus, a román nemzeti érdekek határozott érvényesítése mellett zajlott (utóbbi a többségi románság körében határozott támogatottsággal)” - állapítja meg Balogh László. Hruscsovval ellentétben a román pártvezetés leszámolt a változásokat sürgető tagjaival. Megkezdődött a nacionalizmusban kiteljesedő külön utas román politika, amely egyrészt a románság hagyományos oroszellenességére épült, másrészt pedig a hagyományos belső ellenség, a magyarság és a zsidóság ellen irányult. A nacionalista diktatúrának ellenségekre van szüksége: a román diktatúra megtalálta őket a magyarokban, a németekben és a zsidókban. 1957 decemberében Marosvásárhelyen egy pártgyűlésen Gheorghiu-Dej kollektiven illojálisnak minősítette az „ellenforradalmár” erdélyi magyarságot. A kollektív bűnösségnek ez a vádja nem szerepelt ugyan a lapokban közreadott beszédében, de a résztvevők révén elterjedt a köztudatban. Dej ezzel adta meg a jelt a nyíltan magyarellenes kurzus megindítására. A magyarellenesség innentől kezdve immár nyíltan is a bukaresti nagyromán politika meghatározó jellemzőjévé vált. Nehezen lehetnének értelmezhetők a következő évtizedek romániai történései, ha valamilyen módon ki tudnánk emelni belőlük a román-magyar viszonylatot. Vagy egyszerűbben: ha nem lettek volna a magyarok... De hát voltak... Magyarország és Románia egyazon szövetségbe tartoztak, mi több, kölcsönös barátsági és segítségnyújtási szerződést is kötöttek/voltak kénytelenek kötni egymással, ugyanakkor a mély kölcsönös bizalmatlanság jellemezte a két ország kapcsolatát. Rákosi félresikerült próbálkozása után már a Nagy Imre-kormány alatt megkezdődött az erdélyi magyarság kérdésének tisztázása, a forradalom azonban véget vetett annak. A magyar-román viszonyban Kádárék 1958-os romániai útja jelentette azt a fordulópontot, amikor világossá vált mind a magyar, mind a román kormány álláspontja a kérdésben. 1958-ban Gheorghiu-Dej már a helyzet ura volt, a Magyar Szocialista Munkáspárt Kádár vezette, felkészületlen és a románok által manipulált küldöttségének ez volt az első kísérlete, hogy kitörjön a diplomáciai karanténból. A találkozó baljós előzményeként a Moszkva reformpolitikájától mind jobban távolodó, a kommunizmus nemzetiesítésével kísérletező bukaresti vezetés a kolozsvári szovjet konzulátust követően (1955) a magyar Útlevél- hivatalt is bezáratta. 229
