Juhász György - Domonkos László (szerk.): Táborszemle. Különbségek, itt és ott - RETÖRKI könyvek 25. (Lakitelek, 2017)
Beke Mihály András Mikor lesz vajon szobra Ceausescunak?
Táborszemle Beke Mihály András 1945. május 15-én, alig néhány nappal a békeszerződés után, egy belügyminisztériumi határozattal megkezdődött Erdélyben a románosítási kampány, a magyar közösségi intézmények felszámolása. Az 1947-56 közötti időszak alapvetően az osztályharc jegyében telt el, a bukaresti vezetők látszólag elhanyagolták a nemzetiségi kérdést. Az erdélyi magyarok számára ez az időszak nemzetiségi szempontból viszonylag nyugalmasnak tűnt, hiszen éppen akkoriban biztosítottak olyan kedvezményeket, amelyekről csak utólag derült ki, hogy a nagyromán nacionalista politika távlatos stratégiájába illeszkedtek. Ma már nyilvánvaló, hogy ilyen kedvezménynek számított a magyar autonóm tartomány létrehozása is. Kényszerűen megadott kedvezmény volt, amelyet aztán a bukaresti nacionalista pártvezetés hatékonyan beillesztett a nagyromán projekt megvalósításába. Sztálin ugyanis megint játszott. 1952-ben Románia új alkotmányát csak azzal a feltétellel hagyta jóvá, hogy a székelyföldi magyarság számára autonóm tartományt hoznak létre. Utólag elgondolkodhatunk azon, hogy vajon mi lehetett Sztálin célja ezzel a feltétellel: kedvezni az erdélyi magyaroknak?, maga mellé állítani a magyarokat a románokkal szemben?, felpiszkálni a román nacionalizmus parazsát?, megmutatni, hogy valójában ő az úr a házban? 1951 -ben az új alkotmány kidolgozásakor Dej kérésére a szovjet vezetés két autonómia-tervezetet is kidolgozott a „székelykérdés” megoldására: egy Kolozsvárt is magába foglaló nagyobb, és a majdan létrehozottal azonos területű autonóm régiót. (Figyelemreméltó, hogy a háború alatt, 1943-ban a szovjet külügyi népbiztosságot komolyan foglalkoztatta egy független Erdély koncepciója, amelynek tervét részletesen ki is dolgozták.) Az 1952. szeptember 27-én kiadott, Sztálin által személyesen jóváhagyott új román alkotmány létrehozta a Magyar (később Maros-Magyar) Autonóm Tartományt (MAT), amely 1968-ig szélesebb nemzetiségi jogköröket biztosított az ott élő magyaroknak. Legalábbis papíron. Az új alkotmány 19-21. cikkelyei az új közigazgatási egységet úgy határozták meg, mint „székely-magyar kompakt lakosság által lakott” terület, amelynek „önálló, az autonóm tartomány lakossága által megválasztott köz- igazgatási vezetősége van”. Az ország törvényei természetesen ott is érvényesek, a tartománynak azonban saját statútuma lesz. Hát sosem lett... A MAT létrehozásával számos magyar kulturális intézményt Kolozsvárról Marosvásárhelyre, a MAT központjába költöztettek, folyóiratokat, a Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskolát. A székely ség lelkesen fogadta 224