Juhász György - Domonkos László (szerk.): Táborszemle. Különbségek, itt és ott - RETÖRKI könyvek 25. (Lakitelek, 2017)
Beke Mihály András Mikor lesz vajon szobra Ceausescunak?
Mikor lesz vajon szobra Ceauşescunak? Románia Petru Groza ugyanis elvégezte feladatát, 1945 márciusában a történelmi kátyúból kiemelte és tovább döccentette a nagyromán projekt szekerét. Csakhogy a projekt a magyaroknak tett kényszerű látszatengedményeket sem volt képes tolerálni, Groza bukaresti szobrát a hálátlan utókor a puccsos rendszerváltozás után eltüntette... Groza, aki a maga személyében megtestesítette egész Erdély megszerzését és a kommunizmus romániai bevezetését, a békeszerződések után elvesztette maradék befolyását is. 1952-ig névleg ő volt a miniszterelnök egy olyan rezsimben, amelyben a pártfőtitkár volt az úr. A tényleges hatalmat a kommunisták gyakorolták, ők voltak a kormány kulcspozícióiban. Gheorghe Gheorghiu-Dej ipari- és kereskedelmi miniszter, Lucreţiu Pătrăşcanu igazságügy- és Teohari Georgescu belügyminiszter voltak a kormány igazi irányítói. A koalíciós partnerek csak jelentéktelen tárcákat kaptak. Groza erre olykor finoman célzott is. Megkérdezték tőle, nem zavarja-e, hogy ugyan ő a miniszterelnök, de a nép mégis Gheorghiu-Dejt élteti? Mire azt válaszolta, hogy addig él igazán Groza, amíg a nép Dejt élteti. 1947 őszén a Népi Szövetség temesvári kongresszusán Groza nagy beszédet mondott, utána baráti körben megköszönte a magyar testvéreknek, hogy lehetőséget adtak neki arra, hogy végre valahol ő is beszédet mondjon. Akkoriban ugyanis már többnyire csak a hatalom igazi birtokosai, Dej, Pătrăşcanu és Ana Pauker szónokoltak. Az akkori magyar nagykövet, Gyöngyössy István szavaival: „Groza köszönőember lett a Románia nevű vendégfogadóban.” Mint macska két egérrel „Lehetséges, hogy a békeszerzés feladatára vállalkozó hatalmak között Erdélyre nézve nem alakul ki egységes álláspont, s ezért úgy román, mint magyar részről bizakodhatunk az okos helyezkedések és a politikai ügyeskedések sikerében. Románia helyzete előnyösebb annyiban, hogy Erdély az ő birtokában van; de a magyar reményeket is táplálja a nagyhatalmak az a felismerése, hogy a Párizs környéki békediktátumok nem oldották meg a nyugtalanító kérdéseket Európa ezen térségében; ha ez alkalommal tartósabb rendet akarnak létrehozni, az etnikai szempont mellett mérlegelni fogják a gazdasági és a politikai szempontokat is” - írja Márton Áron püspök Grozá- nak címzett levelében. Ezek a sorok arról árulkodnak, hogy ő maga sem fogadta még el tényként Erdély Romániához tartozását. A romániai magyarság 219
