Juhász György - Domonkos László (szerk.): Táborszemle. Különbségek, itt és ott - RETÖRKI könyvek 25. (Lakitelek, 2017)
Beke Mihály András Mikor lesz vajon szobra Ceausescunak?
Táborszemle Beke Mihály András még sokáig nem adta fel az igazságos határrendezés reményét. Több mint egy évtizeddel később, a majdani fiaskós 1958-as magyar-román találkozó kapcsán a bukaresti magyar nagykövet a romániai magyar vezetők panaszáról tájékoztat, miszerint a falvakba kilátogató magyar funkcionáriusoknak a parasztok csak legyintenek, mondván: Erdély kérdése még nincs végleg lezárva. Erősen tartotta magát a híresztelés, miszerint Groza 1955-ben állítólag azt mondta volna az éppen szabadon engedett Márton Áron püspöknek, hogy „ő odaadná Erdélyt Magyarországnak, de sok román él itt”. Csak növelte a zavart Kolozsvár első szovjet városparancsnoka, Zincsik gárdaőmagy, aki a Kincses Város megszállását követően elrendelte a népszámlálást a városban, támogatta a magyar „szeparatista” törekvéseket, mi több, november elején közölte Tudor Bugnariuval, a város polgármesterével, hogy Kolozsvár Magyarországhoz tartozik, marad minden úgy, mint volt, és a polgármester nem tarthat fenn kapcsolatot a román hatóságokkal. Ám Zincsiket rövidesen leváltották, és utóda, Makedón ezredes igyekezett gyorsan korrigálni: félreértették a felsőbb utasítást, amely csak a bukaresti kormány szerveinek kitiltására vonatkozott, és nem vonatkozott Észak-Erdély területi hovatartozásának a kérdésére. Valóban félreértés lett volna? Vagy szándékos zavarkeltés? A Népi Egység 1946. április 4-ei számában Vida Zoltán interjút készített a magyarbarát és nem kommunista Victor Eftimiuval, az írószövetség akkori elnökével. Eftimiu 1946-ban a román-szovjet baráti társaság egyik küldöttségével Sztálinnál járt. „Sztálin vezérőrnagy érdeklődött az erdélyi magyar iskolák működése iránt is. Ismertettük ezt a kérdést is, és közöltük, hogy ma Erdélyben szabadon működnek a magyar elemi és középiskolák, és megnyitotta kapuit a magyar egyetem is. Közöltük továbbá azt is, hogy Kolozsváron egy magyar nyelvű állami színház is működik. Mindez láthatólag tetszésére volt a vezértábornagynak.” Beke György idős korában rákérdezett erre a nyilatkozatára, és Eftimiu megerősítette, hogy Sztálin akkor legfőképpen az erdélyi magyarság sorsa iránt érdeklődött. Vajon mivel magyarázható Sztálin sajátos „rokonszenve” a magyarok iránt? Rákosiék az 1945. októberi választási vereségüket követően - a román példa láttán - abban reménykedtek, hogy akkor diadalmaskodhatnak a belpolitikai küzdelmekben, ha-szovjet segítséggel - értékelhető eredményt érnek el a párizsi béketárgyalásokon. Sztálin 1946. április elsején titokban fogadta Rákosit Moszkvában. Nem tudni, mi hangzott el ott, de ezt követően Rákosiék feladták korábbi álláspontjukat, miszerint Bukaresttel szemben 220
