Juhász György - Domonkos László (szerk.): Táborszemle. Különbségek, itt és ott - RETÖRKI könyvek 25. (Lakitelek, 2017)
Beke Mihály András Mikor lesz vajon szobra Ceausescunak?
Mikor lesz vajon szobra Ceauşescunak? Románia Párt valójában nem a hivatalosan számon tartott évben, 1921-ben alakult meg, hanem már korábban, 1919-ben éppenséggel Budapesten, Csepelen, a magyar kommunista párt román tagozataként. A jogfolytonosság alapján így fordulhatott elő olyan bizarr eset, hogy Romániában később akadt olyan kommunista párttag, akinek párttagsága régebbi volt, mint maga a párt... A magyarok olyan nagy számban voltak jelen a román kommunista pártban, hogy 1921-ben Bukarestben az Internacionálét két nyelven, románul és magyarul is elénekelték. Az erdélyi küldöttek egy része nem is tudott románul. Az 1921 májusában a Román Szociáldemokrata Párt kiszakadt, és a megalakult Román Szocialista-Kommunista Pártnak, a Romániai Kommunista Párt elődjének az első vezetője Gheorghe Cristescu volt, ám 1945-ig az RKP főtitkárai romániai kisebbségiek voltak: a magyar Köblös Elek, az ukrán Vitalij Holostenko, a lengyel Alexandru Stefanski, a magát románnak valló zsidó Eugen Iacoboci, a bolgár Boris Stefanov, a magát magyarnak valló zsidó Goldberger István, majd Fóris István. Figyelemreméltó, hogy 1944-ben a párt Központi Bizottságának egyetlen román nemzetiségű tagja éppen a későbbi pártvezér, Gheorghe Gheorghiu-Dej volt... 1930-ban az egy-két ezres taglétszámú Román Kommunista Párt tagságának 26 százaléka volt magyar, 23 százaléka román, 18 százaléka zsidó. Még 1945 nyarán is a párttagok mintegy 19 százaléka volt magyar. Mindezek fényében érthető, hogy Kahána Mózes, az egyik korabeli kommunista vezető azt írta, hogy a párt 1924-ben a nemzeti önrendelkezés alapján elítélte a trianoni döntést, és Besszarábia román megszállását. 1940-ig Erdélyt is megszállt, elrabolt területként emlegették dokumentumaikban. Mi több, a bécsi döntés megszületésekor a Román Kommunista Párt Punctul nostru de vedere (Álláspontunk) címmel kiadott egy kiáltványt, amelyben a polgári Románia összeomlásának okait és az erdélyi román proletariátus további teendőit elemzi. Egy szóval sem ítéli el a bécsi döntést, ellenkezőleg, kifejti, hogy az észak-erdélyi román munkásságnak a Magyar Kommunista Pártban kell folytatnia harcát a nemzeti-társadalmi jogokért. Ezek után talán nem véletlen, hogy a nagyromán projekt élharcosa, a liberális kormány „románellenes tevékenységéért” tiltotta be a román kommunista pártot. Az erdélyi magyar kisebbség balratolódásának magyarázata leginkább abban kereshető, hogy az erdélyi magyar értelmiségi elit zöme a román kommunistákkal való együttműködésben látta az egyetlen alternatívát a magyar kisebbség helyzetének konszolidálására, tekintettel arra a tényre, hogy 211
