Juhász György - Domonkos László (szerk.): Táborszemle. Különbségek, itt és ott - RETÖRKI könyvek 25. (Lakitelek, 2017)
Beke Mihály András Mikor lesz vajon szobra Ceausescunak?
Táborszemle Beke Mihály András-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------1 nevetséges epizódja ellenére is olyan időszak volt, amely kialakította azt a sokáig élő, megtartó tudatunkat, hogy az új rendszer egyenlőséget biztosít a magyarságnak. Ez a tudat még évekig élt az emberekben, ez a tudat éltette a Magyar Népi Szövetséget. Fölbecsülhetetlen erőt adott számunkra ez a hősi korszak. Még akkor is, ha illúzió volt, tévedés. Azt hittük akkor, hogy lényeges változás történt, pedig csak egyszerűen szovjet taktikázásról volt szó.” Beindult egy a területi autonómia kiépítése irányába mutató önszerveződés, elvégre adott volt minden feltétel az itt élő népek, nemzeti közösségek érdekeit egyformán szolgáló autonóm igazgatás kialakítására. Ekkor ébredt fel sokakban a remény, hogy talán megvalósulhat Észak-Erdély területi autonómiája, vagy ki tudja, esetleg akár egy önálló Észak-Erdélyi Köztársaság... (Figyelemreméltó a magyar korridor ötlete! Egy emberöltővel később újból felbukkant ez a kétségbeesett ötlet. A Csehszlovákia szétválásáról szóló népszavazás kemény dilemma elé állította a felvidéki magyarokat: inkább tartoztak volna a szlovák nacionalizmussal szemben némi védelmet nyújtó távolabbi Prágához, mint a közelebbi magyarellenes Pozsonyhoz. A pozsonyi rádió magyar adásában vitatkozó magyar politikusok számára egy magyar betelefonálónak az volt a konstruktív javaslata: mi lenne, ha a Csallóköz egy - akár esetleg Ausztrián át vezető - korridorral mégis inkább Csehországhoz tartozna...) így következett be 1945. március 6-án a bukaresti kommunista hatalomátvétel, amely román jogar alá vonta egész Erdélyt. Ez a 126 napos „autonómia” is egyik magyarázata annak, hogy az erdélyi magyarság miért fogadta bizonyos reménykedéssel a kommunista hatalomváltást. Az erdélyi magyar értelmiségi elit, amely zömében egyébként is mélyen rokonszenvezett a magyar népi írók baloldali szellemiségével, a kommunizmus marxista-leninista ideológiájától, a fennen hangoztatott internacionalista eszméktől és a gyakran hivatkozott lenini nemzetiségi doktrínától a nagyromán projekt felszámolását, magyarán nemzetiségi jogait várta. A kommunizmus felé fordulás a kisebbségi sors, a román uralom elleni tiltakozás volt. A zsidó közösséggel együtt érthető okokból fontos szövetségesei voltak a kommunistáknak. Gyakran visszatérő vád volt velük szemben, hogy a magyar - és emellett a zsidó - kisebbség pártbeli túlreprezentáltsága folytán a Román Kommunista Párt hatalomra jutásáért elsősorban a magyarok és a zsidók tehetők felelőssé. Mindenesetre az erdélyi magyarság viszonya a kommunistákhoz meglehetősen furcsán alakult. Akár az is elmondható, hogy a Román Kommunista 210
