Juhász György - Domonkos László (szerk.): Táborszemle. Különbségek, itt és ott - RETÖRKI könyvek 25. (Lakitelek, 2017)
Beke Mihály András Mikor lesz vajon szobra Ceausescunak?
Táborszemle Beke Mihály András A nagyromán projekt meghirdetését nem csupán az ország erős regionális strukturáltsága és a betelepedett idegenek nagy száma magyarázta. Némi kisebbrendűségi komplexus és kompenzáció is lehet a dologban, hiszen a hangadó román értelmiség és arisztokrácia románsága sem volt egészen makulátlan. Az Eminovicinak született Eminescun kívül a történész, Nicolae Iorga görög, a híres építész, Ion Mincu szerb vagy macedón, az Egyesülés Hordja szerzője, Vasile Alexandri görög, a sikeres drámaíró, Caragiale görög, az első modern kori román történész, Alexandru D. Xenopol zsidó-görög származású volt. (A magyar Petőfivel gyakran együtt emlegetett Emines- cu románságát egy pillanatig sem kétségbe vonva, heves idegenellenességére ez talán némi magyarázatul szolgál...) Bár az 1866-os román alkotmány még nem teszi, a Nemzeti Liberális Párt által alkotott 1923-as alkotmány már „egységes nemzetállamként” határozta meg az országot, dacára annak, hogy a trianoni terjeszkedés folytán jóval kevésbé volt egységes és nemzeti, mint korábban. „Éppen a nemzeti egyneműség viszonylagos deficitje eredményezte ezt a kifejezést, amelynek mintegy ellensúlyoznia kellett a hiány” (Boia). Éppenséggel ez az „ellensúlyozás”, a nemzeti kompenzáció az, amely mindmáig meghatározta a nagyromán projekt megvalósítására irányuló szándékokat. A román történetírásban az egységes nemzetállam fogalma már magától értetődő realitásként jelenik meg. A Román Akadémia 2003-ban kiadott történelemkönyve Nagy-Romániát „ténylegesen és jogosan a románok által mindig is lakott területekből összeálló, egységes, nemzeti államként” jellemzi. Boia egyértelművé teszi: „Naivak lennénk azonban, ha azt képzelnénk, hogy ’az egységes román nemzetállam’ legfőbb gondja a kisebbségek védelme lett volna. Ez esetben különös összeférhetetlenséget állapíthatunk meg magával a ’nemzetállam’ fogalmával. Legelsősorban Románia elrománosítását tervezték, egy olyan országét, amely a nemzetállam ideális feltételeihez képest túl sok nem románt számlált.” A nagyromán projekt kezdettől nem csupán az etnikai és társadalmi ho- mogenizálást tűzte ki céljául, hanem a regionális különbségek felszámolását is, amelyek árnyékot vetettek az egység mítoszára. Az országhoz csatolt részeken is bizonyos „románosítást” hajtottak végre, hogy a Bukarestben elképzelt profilhoz igazítsák őket. A besszarábiai románság, különösen az értelmiség nagymértékben eloroszosodott, az erdélyi románok pedig, román identitásukat megőrizve is, közelebb érezték magukat Közép-Euró- pa szellemiségéhez, mint a regáti balkanizmushoz. A nagyromán projekt 204
