Juhász György - Domonkos László (szerk.): Táborszemle. Különbségek, itt és ott - RETÖRKI könyvek 25. (Lakitelek, 2017)
Beke Mihály András Mikor lesz vajon szobra Ceausescunak?
Mikor lesz vajon szobra Ceauşescunak? Románia hangsúlyosan ’etnicista’ és vallásos jellegével (az tekinthető igazi románnak, aki román nemzetiségű és lehetőleg ortodox vallású): olyan irányultság ez, amelyet nem elég pusztán bírálni, a ’politikai korrektség’ perspektívájából; legalább a történésznek kísérletet kell tennie a megértésre. Ekképpen jutunk a még mindig meggyőző erejű szintagmához, az ’egységes nemzetállamhoz’. Más szóval a román Romániához, a regionális különbségeket mellőző, egyetlen Romániához, amelyből száműzik a szeparatista kísértéseket és ösz- szeesküvéseket” (Boia). Dimitrie A. Sturdza, a Nemzeti Liberális Párt politikusa, akadémikus, négyszeres miniszterelnök, 1878. szeptember 28-án a bukaresti szenátusban kijelentette: „Homogén Romániát! Ebben áll országunk ereje; hogy ne kelljen az ország belsejében a heterogén elemekkel harcolnunk. Mindannyian románok vagyunk, és a nálunk lakó idegenek csekély kisebbséget alkotnak. Nálunk nincs kisebbségi harc” (Boia). Kor- és eszmetársa, Spiru Haret liberális közoktatási miniszter egyértelműen meghatározta a nagyromán nemzeti projekt célját: „az ország területén levő valamennyi nemzetiség jusson el oda, hogy egyetlen eggyé olvadjon össze, mely az összes eredője legyen” (Boia). Az egyetlen eredő nyilván a román. Spiru Haret mentségre szolgálhat, hogy a megoldást nem az erőszakos asszimilációban látta. „Az elnemzetietlenítés lassú fejlődési aktus, amely az egyik népnek a másikba való behatolásával és utóbbi beolvasztásával történik. Az oktatás hozzájárulhat némiképp ehhez; ám a fő tényező az idő, az egyik fajnak a másiknál valósabb kultúrája és nagyobb életereje.” Az indoklás azonban máig hatóan tanulságos: a román nyelv elsajátítása és a haza iránti ragaszkodás hiányában az idegen közösségek „továbbra is egyfajta idegen országot fognak alkotni az ország belsejében; idegent, nemcsak nyelve, hanem törekvései és érzelmei révén is” (Boia). Mintha csak a székely autonómiatörekvésekkel szembeni mai román érveket hallanék... A hangoztatott elvek nem maradtak gyakorlati megvalósításuk nélkül. A gazdaságilag vonzó korabeli Romániába jelentősen megnehezítették az idegenek betelepedését, különösen vidéken, a falvakban. Az 1866-as román alkotmány ki is mondta, hogy Románia területét „nem lehet idegen eredetű népességekkel betelepíteni”. Ennek dacára Románia 1900-ban a második helyen állt Európában a betelepedett idegenek arányát tekintve (1000 lakosra 79 külföldi jutott), ebben egyedül Svájc előzte meg (115,6 idegennel). Romániától jelentősen lemaradva következett Dánia a maga 1000 lakosra jutó 32,7 idegenjével... 203
