Juhász György - Domonkos László (szerk.): Táborszemle. Különbségek, itt és ott - RETÖRKI könyvek 25. (Lakitelek, 2017)
Beke Mihály András Mikor lesz vajon szobra Ceausescunak?
Táborszemle Beke Mihály András higgye, hogy minket okossággal vagy jósággal meg lehet nyerni... Most mi nem a megegyezést keressük, nekünk a jövőnk érdekében viszályra van szükségünk.” Mindez persze magyarázható az adott, Trianon előtti politikai konjunktúrával. De mit kezdjünk a nagy román romantikus költőnek, Eminescu- nak a románokat is zavarba ejtő vehemens magyargyűlöletével? „A magyart meg kell kefélni ahhoz, hogy tisztességes ember legyen belőle” - írta.-A magyarok „Európa legzüllöttebb népe, amelynek hiúsága és kérkedése nem egyéb hosszas és undorító donquijote-izmusnál... Van-e valamijük, amink ne lenne? Van nyelvük? Van tudományuk? Művészetük? Törvénykezésük? Iparuk? Kereskedelmük? Mijük van? A nyelvük? Szégyenkezhetnének miatta. A hangok a köveket is elborzasztják, a szóképek, fogalmak elvonatkoztatásának, a gondolatok felsorakoztatásának módja, egyszóval az ebbe a darabos, meddő, rozoga anyagba beszűrődő szellem a német nyelv szellemének a másolata. Ok németül beszélnek magyar beszédanyaggal. A tudományuk? Mi újat fedeztek föl a tudományok terén? Mivel járultak hozzá az emberiség haladásához? A civilizáció története egy nullát jegyzett be. Művészetek és irodalom? Rossz fordítás németből, és mindenki tudja, mennyire rossz lehet egy fordítás. Az ipar? Német. A kereskedelem? Zsidó kézben van... Ezek az emberek a maguk államával, a maguk parlamentjével, a maguk minisztériumával nem egyebek hazugságnál, hkciónál...” - olvashatók a nagy romantikus költőnek a XIX. század végén egy jászvásári (Iaşi) lapban megjelent, kevéssé ismert sorai Bukarestben kiadott összes műveinek a rejtegetésig elhallgatott kilencedik kötetében. Erre az idegenek, kiemelten a magyarok elleni érzelmekre épült a nagyromán nemzeti ideológia és az abból következő nagyromán projekt. „Minden népnek megvan a maga tapasztalata a ’többiekkel’. Ám kevesen vannak, akik olyan mértékben és intenzitással tesznek erre szert, mint a románok. A ’nyitott’ régióban elhelyezkedő és hosszú ideig csak hozzávetőlegesen strukturált jelenlegi román terület politikai hatalmak és etnikai, illetve kulturális infúziók sokféleségének a színtere volt” - írja Lucian Boia, a szokatlanul őszinte román történész. 1859 után, a két román fejedelemség, Moldova és Havasalföld - furfangos perszonálunióval történt - egyesülését követően „a nemzeti ideológia kinyilatkoztatásával a románok célja egy román állam létrehozása lesz és az, hogy amennyire lehet, ’lerázzák’ magukról az idegeneket... Miután oly sokáig mások uralma vagy befolyása alatt álltak, a románok olyan Romániát akartak létrehozni, amely valóban az övék. Ebből a feszültségből ered az állandósult román nacionalizmus a maga 202
