Juhász György - Domonkos László (szerk.): Táborszemle. Különbségek, itt és ott - RETÖRKI könyvek 25. (Lakitelek, 2017)
Domonkos László: A stréber fantomállam
Táborszemle Domonkos László megsemmisítését és negyvenszázalékos fogyasztói árcsökkentést akarnak), több helyen azonban komolyabb politikai kívánalmakat is megfogalmaztak: a vezetés leváltásán, szabad választások kiírásán, a politikai foglyok szabadon bocsátásán kívül az idegen katonák távozását (!), sőt az alig nyolcesztendős és hivatalosan csak hat éve, az 1947-es párizsi békeszerződéssel szentesített keleti lengyel határ, az úgynevezett Odera-Neisse-határ revízióját is (!) követelik. A felvonuló szovjet tankok jószerével órák alatt rendet teremtenek. Dibrowa vezérőrnagynak, a berlini szovjet zóna vezetőjének parancsa június 17-én 13 órától rendkívüli állapotot hirdet a szovjet megszállási övezet egészére, „a szilárd közrend megteremtése érdekében”. A drákói szabályok (egészen július 11-éig voltak érvényben) szerint „tilos minden felvonulás, gyűlés, demonstráció és minden egyéb olyan csoportosulás az utcákon, tereken, akárcsak középületekben, amelyekben háromnál több személy vesz részt. 21 órától 5 óráig tilos mindenféle gyalogos-, gépjármű- és egyéb járműforgalom. Akik ezen parancs ellen vétenek, azok felett a haditörvények szerint ítélkeznek.” A megtorlás során mintegy 20 ezer embert tartóztatnak le, 3 ezret ítélnek börtönbüntetésre - közel 200 tüntető veszíti életét - 21 személyt pedig statáriális bíróság végeztet ki. (Dunai Péter szerint, „aki a Sztálin-képekhez, a keletnémet címerhez, az NDK állami zászlójához nyúl, azt a helyszínen, ítélet nélkül felkoncolják”. „1953 az NDK első korszakának diktatórikus csúcspontja”, írja Ö. Kovács József.) Az 53 júniusát követő látványos NSZEP-önkritika, a legkülönfélébb „közérzetjavító” intézkedések, a kádári „összekacsintós politika” speciális keletnémet változata egyértelműen bizonyítja: az egyértelmű szovjetizálás és a német tradíciók (a németség általános jellemzői és az ún. német munkásmozgalom hagyományainak kisajátítása) mellett egyértelmű harmadik komponensként lép az NDK különlegességét bizonyító tényezők közé ez a két igen emlékezetes nap. Pontosabban mindaz, amit ez a 48 óra a maga előzményeivel és következményeivel, összhatásában az NDK egész későbbi életminta-mivoltára gyakorolt. Mert bár a mi 56-unkhoz képest valóban csak afféle röpke éhséglázadásnak, zavargásnak-zendülésnek lehet minősíteni a történteket, mégis: az ekkoriban a megszállt német területeken állomásozó, hadseregnyi nagyságrendű - félmilliós (később, évtizedeken át 380 ezer körüli) - szovjet haderő és germán helytartóinak együttese meggyőződhetett arról, hogy bizonyos meggondolásokat igenis be kell építeni a gyarmattartó 180
