Juhász György - Domonkos László (szerk.): Táborszemle. Különbségek, itt és ott - RETÖRKI könyvek 25. (Lakitelek, 2017)

Domonkos László: A stréber fantomállam

A stréber fantomállam NDK praxisba. (Akárcsak 56 után Magyarország vagy Lengyelország esetében.) Ez ugyan nem a politikai-szellemi szabadságfok emelésében realizálódott (sőt!), ám - látni fogjuk - az életnívó, az áruellátás és általában (az NSZK- val való állandó, keserves-szánalmas rivalizálási kényszer által is fölerősít­ve) a „nyugatiaskodás” a hétköznapokban jól érzékelhető területeken annál inkább. (Például a román, a bolgár vagy a csehszlovák gyakorlattól merőben eltérően.) Az 1953-at megelőző négy és az azt követő nyolc esztendőben, tizen­két év alatt, 1949 és 1961 között 2,7 millió ember hagyta el az NDK-t. Ez a példátlan exodus részint az általános, jól ismert sztálinista-kommunista gyakorlattal, részint a nyugati megszállási övezet és a szovjet zóna közötti, viszonylag könnyű, a szovjet gyarmatbirodalomban uralkodó hasonló ál­lapotokhoz képest jóformán akadálytalan átjárással volt magyarázható. És mivel az 1953 utáni „olvadásos években” és az 1956-ot követő „szorosabb gyeplő” időszakban egyaránt változatlanul magas a nyugati zónákba kez­detben dolgozni átjáró - majd igen nagy számban végleg ott ragadó - ke­letnémetek száma (1960-ban már havonta harmincezer emberről van szó), a lassacskán talpra állni kezdő NDK-gazdaságnak növekvő mértékben vol­na szüksége fiatal szakmunkásokra, műszaki értelmiségiekre. Ám a jóval magasabb nyugati életszínvonal csábításával mind kevésbé tudnak kon­kurálni (a túlsó oldalon dolgozók által hazahozott valuta, a nyugatnémet márka a négyszeresét érte a keletinek), így Ulbrichték döntésre kényszerül­nek: elsősorban a szakemberek megtartásáért - de a tömeges disszidálások megakadályozására is - hermetikusan elzárják egymástól Keletet és Nyu­gatot, a két Németországot. 1961. augusztus 3. és 5. között - NDK-kez- deményezésre - Moszkvában összeülnek a Varsói Szerződés pártveze­tői, és jóváhagyják Walter Ulbricht javaslatát, miszerint Berlin két részét szögesdrót-akadállyal választják el. Augusztus 11-én a Német Szocialista Egységpárt legfelső szerve, a Politikai Iroda megerősíti az NDK Miniszter- tanácsának határozatát, mely úgy fogalmaz, hogy Berlin nyugati szektora­inak határán „a szuverén államok határain szokásos ellenőrzést” vezetnek be. Ulbricht másnap aláírja a fal építésének megkezdéséről szóló paran­csot-és az augusztus 12-éről 13-ára virradó éjszakán, éjfél után minden felbolydul: a késő este riadóztatott rendőrség, hadsereg, valamint az 1953 júniusa után jótékony előrelátásból már azon év december 9-én létrehozott munkásőrség (Kampfengruppe) alakulatai rajtaütésszerűen megjelennek az átjárásra kijelölt 13 útvonalon, éjjel 2 és 3 óra között már ellenőrzés 181

Next

/
Oldalképek
Tartalom