Juhász György - Domonkos László (szerk.): Táborszemle. Különbségek, itt és ott - RETÖRKI könyvek 25. (Lakitelek, 2017)
Domonkos László: A stréber fantomállam
A stréber fantomállam NDK „Igen, talán német vagyok”, mondja az ördög Bulgakov A Mester és Margaritájában. A fél világirodalom nyújtja az alátámasztó bizonyíték-példázatokat a német karakter ördögi-démoni oldalának felmutatásához Kosztolányi Esti Kornéljától Thomas Mannig különböző jeles szellemek erőteljesen leteszik a maguk voksát a kérdésben, Hamvas Béla és Prohászka Lajos éppúgy, mint például Edward T. Hall, a Rejtett dimenziók írója. Sőt még egy igazán jól informált illetékes, maga Joszif Visszarionovics Dzsugasvili is elmondja a maga - meglepő vagy sem: igencsak elgondolkodtató - igazát: Furcsa nép, olyanok, mint a birkák. Emlékszem még gyermekkoromból, bármerre fordult a kos, a nyáj követte. Emlékszem arra is, amikor a forradalom előtt egyszer Németországban jártam, a német szociáldemokraták egy része később érkezett a kongresszusra, mert várniuk kellett, míg a vonatjegyüket hitelesítik. [...] Találó az a mondás, hogy Németországban nem lehet forradalom, mert akkor legázolnák a gyepet.” A Sztálinnál enyhén szólva jelentékenyebb gondolkodónak mondható Hamvas Béla szerint: „A németség mindig egy kicsit zavaros, végső gondolataiban megalapozatlan, nem végiggondolt volt, amely igaz, hogy állandóan kereste önmagát, de nem találta még a szüntelen keresésben sem. Ez a talajtalan és bizonytalan labilitás önmagát túlvéglegességgel fedezte. A németség, mondják, a rendről ismerhető fel, de ez nem valódi rend, inkább csak pedantéria. Mert a pedantéria túlrend, alapja nem az értelem, hanem a rögeszme.” Ennek a rögeszmének látjuk a megértő-játékos, szeretetteljes-rokonszenvező megjelenítését Kosztolányinál, midőn érzékletesen leírja a lassan közismertté váló példát a tengerparti német városkáról, ahol precíz kis útbaigazító táblácskák mutatják az utat a tengerhez, végül pedig, amint az ember megpillantja a lélegzetelállító vízvégtelent, újabb tábla: A tenger. „Bölcseleti hajlamuk követelte, hogy lezárják a tételt, s az eredményre rámutassanak, amint a számtantudós is gyakran írja egy levezetés közben [...], hogy Péter=Péter (és nem Pál).” És ott van az egyszerű mesterember-házigazda, aki az esti hazatérés után menetrendszerűen így kérdezi az idegen vendéget: no, fiatalember, mondja el nekem, mit tapasztalt ma 1. emberileg, 2. irodalmilag, 3. bölcseletileg. („Zavarba hozott ez a nekem szokatlan mélység, ez a német agy velőnek annyira otthonos osztályozás.” Hamvas Béla szerint az, amit német rendszerezésnek hívnak, a XVIII, század közepétől, Nagy Frigyes idejétől kezd „egyre bénítóbb” alakot ölteni.) Ám a karakter egy másik, nem kevésbé lényeges jellemzőjét tapasztalva is „csodálkoztam egyen-máson [...] egy hosszúkás, rúd alakú, sápadt-fehér, igen büdös sajttal kínáltak, melyet ők hullaujjnak 173
