Juhász György - Domonkos László (szerk.): Táborszemle. Különbségek, itt és ott - RETÖRKI könyvek 25. (Lakitelek, 2017)
Domonkos László: A stréber fantomállam
Táborszemle Domonkos László neveznek (Leichenfinger). Poharamba sötétvörös likőrt öntöttek, melynek a gyár hivatalos címkéje szerint ez volt a neve: vérkelevény (Blutgeschvvür). [...] A mustártartó egy pirinyó, fehér porcelán, vízzel öblíthető árnyékszéket ábrázol, a rácsappantható barna fedéldeszkával, csalódásig utánozva mindent, csak fölírása árulja el, hogy mustár (Senf).” Kosztolányi „a sátániság kuncogó családiasságát” emlegeti... Sajátságosán izgalmas okfejtést találunk Edward T. Halinál: „A németeknél sok nehézséget okoz az amerikai szemlélet, amely szerint a teret meg kell osztani másokkal. (Faludy György a Pokolbeli víg napjaimban egy könnyed gondolatfutam keretében ironizál a magyar higgadtságról, a zsidó szerénységről - és a német önzetlenségről - D. L.) A két országban merőben mást jelentenek a nyitott és a csukott ajtók. [...] Az ajtót a németek nagyon komolyan veszik. Az Amerikába érkező németek túlságosan vékonynak, könnyűnek találják a mi ajtóinkat. A két országban merőben mást jelentenek a nyitott és a csukott ajtók.” Hall éppen ezért amerikai nyitott ajtós és német csukott ajtós üzleti kultúráról beszél, és hozzáfűzi: „a német kultúra rendszerező és hierarchikus jellegű, és ez a német térszemléletben is tükröződik. Szeretik tudni, hol állnak; erélyesen rendre utasítják, aki nem hajlandó türelmesen sorban állni, vagy aki ’kilóg’ a sorból. Megszólják, aki nem engedelmeskedik az efféle tábláknak: Idegeneknek tilos a bemenet.” Hall szerint még az a mód is a fentieket bizonyítja, „ahogyan a németek a székekkel bánnak”. Németországban „súlyos modortalanságot követ el, aki elmozdítja a székét. Aki nem ismeri ezt a körülményt, azt már a német bútorok súlya is meghökkenti.” Végül alighanem Prohászka Lajos ás a legmélyebbre: szerinte a német szellem „befejezetlensége és daimonikus jellege magatartásának alapélményéből válik érthetővé [... ] a tipikus német alapélmény: a változás ténye [... ] A német önmagát éppúgy változásban, keletkezésben lévőnek éli át, mint ahogy az egész külső világban is szüntelen fejlődést, átalakulást, folyamatot lát. [...] Maga a változás is mozgás, erőkifejtés, akaratnyilvánítás. A változásnak, mint tevékenységkifejtésnek ebből az élményéből folyik a német magatartás sajátos dinamikus jellege [... ] a német léleknek erről a dinamikus készségéről tanúskodik a filozófia mellett e tekintetben másik legfőbb ob- jektivációja: a zene is.” Prohászka úgy véli, a világ megismerésének vadul lobogó vágya és az Isten utáni heves sóvárgás sajátos módon összekapcsolódva, ez a kettősség az alapja a német szellemben megnyilvánuló, alapvető poláris feszültségnek: „a végtelenség formái küzdenek benne egymással [...] 174
